Múzsák a csók után
Ezzel a címmel jelent meg Bálint Lilla újságíró, irodalomterapeuta, mentálhigiénés szakember első kötete a Dívány Kiadó gondozásában. Műfaja leginkább szórakoztató irodalomtörténetként jellemezhető, amelyben olyan nőket állít reflektorfénybe, mint Szendrey Júlia, Török Sophie, Fráter Erzsébet, Dénes Zsófia, Vészi Margit, Simonyi Mária, Fedák Sári, Gyarmati Fanni stb. Valamennyien a magyar irodalom egy-egy jelentős alakjának múzsái voltak, a szerző pedig a múzsai szerep alatti és utáni sorsukat vázolja fel. Aki elolvassa a könyvet, az valószínűleg több megdöbbentő tény birtokába jut, hiszen megismerhető belőle irodalmi nagyjaink nem feltétlenül dicséretes emberi jelleme is.
Az ábrázolt múzsák zömmel a 20. században éltek, és fennmaradt tőlük valamiféle visszaemlékezés, napló, amelynek részletét mi is elolvashatjuk.
A könyv minden fejezete más-más múzsa sorsát tárja az olvasó elé, összesen húsz nőét. Ők 15 alkotóhoz tartoztak.
Ez úgy lehetséges, hogy Ady esetében szó esik Lédáról, Csinszkáról és Dénes Zsófiáról, József Attila életéből megjelenik Szántó Judit, Gyömrői Edit és Kozmutza Flóra, míg Molnár Ferenc esetében első két felesége, Vészi Margit és Fedák Sári.
A szerző könyve fejezeteinek elején előbb néhány mondatban summázza röviden az adott nő életét, majd bemutatja a nagy találkozást, sokszor együttlétük viszontagságait, illetve a múzsa életének további - nem ritkán szomorú - alakulását. Többen közülük valamiben igazán tehetséges emberek voltak, ám általában saját magukat - ismert párjuk érdekében - háttérbe szorították, vagy éppen társuk volt az, aki nem engedte párját kibontakozni.
A 20 múzsa közül csak nagyon kevés volt képes megvalósítani önmagát. Az egyik kevés kivételt Dénes Zsófia jelentette, aki 102 évet élt, 4 férjet elfogyasztott, sok könyvet írt, elsősorban arról, hogy néhány hétig Ady menyasszonya volt. Ő elégedett lehetett sorsával, szemben pl. Madách feleségével, Fráter Erzsébettel, aki élete alkonyán alkoholista lett és eszét vesztette. De nem volt egyszerű Bartos Rozália sorsa sem, hiszen Vajda János mentálisan és verbálisan is bántalmazta őt. Babits felesége nevelt lányával került problémás viszonyba, Kosztolányiné életét pedig saját fia nehezítette meg. Mindenkinek megvolt tehát a személyes sorsa, olykor tragédiája. Halhatatlanságukért nem ritkán boldogságukat kellett feláldozniuk. Sőt olyan is volt közöttük, akiről az irodalomtörténet kevésbé pozitívan emlékezik meg, miközben egy rendkívül érző lélek volt, egyáltalán nem könnyű sorssal megáldva/ lásd Szántó Judit./
Bálint Lilla első könyve kimondottan szépen kivitelezett, rendkívül szórakoztató olvasmány. Olyan témáról számol be, amely ma kevésbé ismert, hiszen a múzsák már hosszabb-rövidebb ideje nincsenek közöttünk. Csak a legnagyobbak nevét ismerheti az olvasóközönség, de utóéletüket azoknak sem.
A szerző a nők sorsát tárgyilagosan ábrázolja, állításait korabeli dokumentumokkal is alátámasztja.
