Mit hozott az idő?

A címben szereplő Wenckheim Béla arisztokrata Argentínából tér haza ősei pátriájába, a Viharsarokba. Bár a regényben egyszer sem szerepel a kisváros neve, mégis tudjuk, hogy Gyuláról, a szerző szülővárosáról van szó. A hórihorgas, ma már idős főhős ifjúkorában került szüleivel külföldre, és ott élte le életét, ott korosodott meg. Most pedig itt találja magát, itthon, Magyarországon, ahol egy idillikus életnek kellene várnia őt, ehelyett a reményvesztettség, a kaotikus életforma, a megélhetési gondok vidékén találja magát. Mindebből persze semmit sem észlel, hiszen azt tapasztaljuk, hogy „nincs teljesen rendben”.

Egy kis ízelítő Krasznahorkai László lenyűgöző stílusából és helyzetleírásából, illetve a báró megérkezéséről a városba:  „Az ajtó kinyílt, és egy férfit láttak, ahogy széles karimájú kalapját fél kézzel megtartva és meggörnyedve, mert túl alacsony volt neki ez az ajtó, először kidugja a fejét, hogy körülnézzen, de aztán a jelenethez közelebb állók, vagyis a Helyierők közül azok, akik az első sorból várták feszülten, hogy megnyomják a kürtöt, csak annyit láttak, hogy az idős férfi arcán valami olyan jelenik meg, ami a leginkább még az iszonyathoz volt hasonló, de a többiek is észlelték, hogy valami nem úgy megy, ahogy annak mennie kéne, mert ők is észlelték, hogy az első kocsin kinyílik ugyan az ajtó, és már szállna kifelé, már látni a fejét meg kezében a nevezetes kalapot, meg ahogy megkapaszkodik a lépcsőkorlátban, de meglátja a tömeget s a fellobogózott állomást, és mint aki visszahőköl mindattól, amit lát, visszakapja a fejét meg a kalapot, sőt a tömeg értetlen morgása közepette még az ajtót is behúzza maga után, na, erre senki nem számított, ott álltak mind hintóstul, asszonykórusostul, Polgármesterestül és mikrofonostul és fellobogózva az ISTEN HOZVA, na, és akkora pofára esést, mesélték később annak a kevés embernek a városban, akik nem tudtak eljönni,…”

A báró nem akar találkozni az emberekkel, akik pedig minden reményüket bele vetik, arra számítva, hogy elhozta nekik a megváltást: a jobb életet, könnyebb megélhetést, boldogulást.

Miután mégis leszállt a vonatról és elhelyezkedett a számára lefoglalt szállodai szobában, egyre csak Marikára, első szerelmére gondolt, hiszen csakis őmiatta vállalta, hogy visszatérjen ősei vidékére. Ő csak Mariettaként emlékezett rá, pedig így sohasem szólították a városban a ma már idősödő asszonyt, aki kezdetben ódzkodik a báróval való találkozástól. Amikor mégis sor kerül Marika lakásán a találkozásra, Wenckheim Béla váltig azt hiszi, hogy Marika édesanyja fogadta őt és egyre csak várja, mikor jelenik meg az ő ifjú, üde Mariettája.

A báró a városban és környékén is a régi helyeket, épületeket, hidakat keresi, és nyomasztó érzés fogja el annak láttán, hogy már semmi sem ugyanaz, mint egykor. Csalódik a megváltozott emberekben is, de a kisváros közösségének csalódása sem kisebb, mert már sejtik, hogy hiába várták sivár ér reményvesztett életük jobbra fordulását. Abban bíztak, hogy a báró nagy vagyonnal érkezik, nem tudhatták, hogy semmije sincs az adósságain kívül. Az idő múlása tehát mást hozott a város lakói és a hazatérő báró számára is. Azt sem tudhatták az emberek, hogy fura, bogaras alakkal találják szemben magukat. A szerző Don Quijote testi és lelki tulajdonságait ruházza rá: aki a fellegekben jár, és a valósághoz aligha van valami köze. Még Sancho Panza is megjelenik a báró oldalán Szolnoki Dante személyében, aki szintén a nagy haszon reményében szegődik mellé, hogy segítse a kuszaságokban való eligazodásban.

Krasznahorkai László méltán részesült már számos díjban. 2004-ben a legrangosabb magyar állami díjjal, a Kossuth-díjjal tüntették ki. Egy évre rá a Nemzetközi Man Booker-díjat kapta meg. Számos további magyar és nemzetközi irodalmi díjjal is jutalmazták, de ne soroljuk, hiszen ő maga mondta, hogy nem a díjakra szándékozik gondolni, hanem a fejében folyamatosan születő mondatokra, amelyek arra kényszerítik, hogy leírja őket. De egyet azért hadd említsek még: ez az USA talán legjelentősebb irodalmi elismerése, a Nemzetközi Könyvdíj – National Book Award for Translated Literature. Ezt a díjat 2019-ben éppen a Báró Wenckheim hazatér hozta meg számára Ottilie Mulzet fordításában Baron Wenckheim´s Homecomming címmel.