Miként formálják életünket azok, akikkel nap mint nap találkozunk?
Polus Enikő mentálhigiénés szakember, családsegítő, fejlesztő pedagógus, a MESEKŐ Alapítvány vezetője. Idén novemberben jelent meg Életünk mellékszereplői – érzelmi lábnyomok az életútvonalunkon c. érzelmi intelligenciát fejlesztő könyve, amely segítséget nyújt az olvasónak élete újraértékelésében.
A szerző már 8 éve tervezte a könyv megírását, amely a pandémia idején végre megszületett. Egy önismeretet segítő könyvről van tehát szól, amely támogat bennünket az érzelmi intelligencia fejlesztésében, abban, hogy tisztábban lássuk azokat a helyzeteket, amelyek felkavarják érzelmeinket, hogy helyén kezelhessük különböző szerepköreinket. Az érzelmi intelligenciának is kell legyen alapja: kell, hogy meg tudjuk különböztetni és nevezni érzelmeinket, testi jelekkel párosítani azokat. Rálátni önmagunkra, a világra, a kettő közötti összefüggésekre. Egész életünk egy önismereti folyamat.
A szerző könyvében egyrészt azt vizsgálja, hogy azok, akikkel nap mint nap összefutunk, találkozunk, miként formálják életünk történetét, milyen hatást gyakorolnak ránk.
„Mindenkinek van egy életútja, amelyhez kaptunk életidőt, lehetőségeket és érzelmi képességeket is. Ahogy telnek életünk napjai, és haladunk az életúton, mindennap találkozunk olyan mellékszereplőkkel, akik hatással vannak ránk. Hol segítve bennünket, hol hátráltatva, de mindenképp valamilyen lelki nyomot hagyva bennünk. De sokszor észre sem vesszük, vagy estére már el is felejtjük őket. Pedig csak pár perc lenne végiggondolni, hogy akivel aznap találkoztál, miként hatott rád, vagy milyen érzéseket váltott ki benned. De nemcsak személy lehet mellékszereplő, hanem egy tárgy, vagy egy jelenség is akár. A lelki fejlődés és az érzelmi intelligencia érlelésének a képességét az segíti, ha erre rendszeresen és tudatosan ránézünk“ - állítja a szerző.
A szerző azt tűzte célul, hogy végigvezet bennünket saját életútvonalunkon, feladatokat adva az önismerethez. Értelmezzük újra: ki vagyok, melyek a szerepköreim. Mert az által tudunk saját életünk főszereplői lenni, ha életutunkon mások mellékszereplőjévé válunk. Fontos, hogy mindannyian keressük meg életfeladatunkat, és lássuk azt el. Kaptunk hozzá készségeket, képességeket, a mellékszereplők meg majd segítenek.
Pólus Enikő azt ajánlja, hogy ne folyamatosan olvassuk a könyvet, hanem álljunk meg, és gondolkozzunk el olvasás közben. Mélyedjünk el szerepköreinkben, ami által emberileg egyre közelebb kerülünk önmagunkhoz! A szerző arra is ösztönöz, hogy segítsünk magunkon, megtalálva ehhez belső forrásainkat! Ugyanakkor keressük a lehetőséget, hogyan tudunk mások életének mellékszereplőjévé válni, és azzal segítségükre lenni.
Ez a könyv meg is dolgoztat bennünket! Feladatokat ad. Általa egy munkafolyamaton megyünk keresztül. Dolgoznunk kell, önmagunkon, a múltunkon, a sérelmeinken és az örömeinken is. Meg kell hogy értsük: csak akkor lehetünk saját életünk főszereplői, ha elismerjük és megéljük mellékszereplőink felénk tett „szolgálatát” is.
