Mert Lovicsek Béla rólunk szól
A napra pontosan száz esztendeje született Lovicsek Bélával csak az olvasó tudott mit kezdeni, írótársai, kritikusai és szocialista kiadói legfeljebb fanyalogtak. Görömbei András magyarországi irodalomtörténész például a szlovákiai magyar irodalom Berkesi Andrásának nevezte. A hatvanas-nyolcvanas évek messze legolvasottabb szlovákiai magyar írója volt, holott regényei többségükben csak folytatásokban jelenhettek meg hetilapjainkban (Hét, Új Ifjúság), színdarabjait amatőr társulataink agyonjátszották. Ő maga újságíróként, majd Csemadok-titkárként is szolgálta a közösséget. Könyvei ma már szinte beszerezhetetlenek, egykori kiadásaikat még az antikváriumok mélyéről is előbányászták már, új kiadásuk pedig nincs.
Lovicsek Béla Garaj Lajoshoz hasonlóan egy ma már nem létező faluban, Nagypeszeken született a Szikince mentén. Akkoriban több mint 600 lakosának túlnyomó többsége magyar volt. 1960-ban egyesítették Tergenyével (Peszektergenye), ma már a települést nagyobb részben szlovákok lakják.
Nagypeszeken született 41 évvel Lovicsek előtt Bálint Aladár író, újságíró, Szerb Antal apósa. Iskoláit Léván, Zselízen és Pozsonyban végezte, itt szerzett tanítói oklevelet.
Közel húsz esztendeig alapiskolákon (Nyék, Zalaba, Zsemlér) tanított, majd 1969-ben a Major Ágoston vezette A Hét hetilap alkalmazta, amelyet Ozsvald Árpáddal együtt szerkesztett 1977-ig. A nyolc év alatt számtalan riportja, jegyzete, rövidebb-hosszabb szépirodalmi írása (köztük a Forgószélben című családregénye három részben, számtalan folytatásban), de ő írja a színikritikákat a komáromi Magyar Területi Színház (MATESZ) előadásairól is. 1977-től 1982-es nyugdíjazásáig a Csemadok KB titkára.
Hiszik vagy nem, ez Lovicsek Béla első megjelent novellájának a címe, amely az Alkotó Ifjúság című lapban jelent meg először (később a Haragosok c. 1957-es novellakötetében). Ne feledjük, az ötvenes évek első felében, a dühöngő sematizmus éveiben vagyunk, amikor ugyan már vannak magyar iskolák, de tanárok, írástudók és értelmiség még alig-alig. Fábry Zoltán az Új Szóban megjelenő felhívásban figyelmezteti a magyar ajkú értelmiséget: Írni! Olvasni! – s Lovicsek Béla is próbát tesz.
Előbb versekkel jelentkezik, majd áttér a prózára, és viszonylag gyorsan megtalálja a saját hangját. Olyannyira, hogy 1957-ben megjelenik első novelláskötete is Haragosok címmel. S itt érdemes megállni egy pillanatra, s megnézni az 1957-es szlovákiai magyar könyvtermést. Abban az évben (ne feledjük, közvetlenül az 1956-os forradalom után vagyunk) egyetlen magyar verseskötet sem jelent meg Szlovákiában, mindössze egy regény (L. Kiss Ibolya: Túl a folyón), egy drámakötet (Egri Viktor: Öt színdarab), egy mesekönyv (Rényi Magda), egy esszé-kötet (Fábry Zoltán), viszont négy novelláskötet is napvilágot látott, amelyeknek elkövetői Kónya József, Mács József, Lovicsek Béla, valamint posztumusz Sellyei József voltak. Utóbbi ekkor már rég nem élt, összegyűjtött novelláit Nádas házak címmel Csanda Sándor válogatta össze.
S amíg az első nemzedék legerősebb műfajának a novellát tartották, 1948 után ez a műfaj ébredt a leglassabban.
Kissé megkésve, három évvel később Fábry az Irodalmi Szemlében Az igényesség műfaja című hosszú tanulmányában alaposan górcső alá veszi a négy novellás könyvet, köztük Lovicsekét is. Fábry írása Goethe elhíresült mondását idézi:
Nos, Fábry bőséges elemzést ad a Haragosok minden egyes novellájáról, s bár szigorúbb mértéket ígér, alapjaiban mégis pozitív képet ad a kötetről, bár már akkor figyelmeztet: „Lovicsek Béla népszerű, bőtollú író, szaporán dolgozik, sokat termel”.
Fábry fején találta a szöget, olvasói imádták, írótársai már jóval kevésbé (ki szereti, ha őt nem olvassák, míg a vetélytársat igen), a kritikusok pedig nagyrészt elhallgatják. Ez utóbbival kapcsolatban Szeberényi Zoltán meg is jegyzi: „A kritikával egyébként nem volt szerencséje, a legtöbb művét elhallgatták, vagy fanyalogva vették tudomásul irodalmunk ügyeletesei”. Irodalomtörténeti összefoglaló művekben is legfeljebb csak említik a nevét, Cselényi László például nemes egyszerűséggel meg sem említi a Negyedvirágzás című kötetében, de ahol mégis írnak róla, abban sincs sok köszönet.
Az 1994-ben megjelent Nyomkeresőben ennyit olvashatunk róla: „Falusi környezetben játszódó, mind a valóság-, mind a jellemábrázolás tekintetében elnagyolt, szemléletileg sem problémamentes, sematikus elemekkel tarkított elbeszélésekkel jelentkezett az ötvenes években. Sokak által szívesen olvasott regényeiről, valamint a MATESZ és a falusi műkedvelők műsorán szereplő színműveiről lényegében ugyanez mondható el”. Hasonlóan velősen fogalmaz Görömbei András is 1982-ben megjelent monográfiájában, amelyben alig két oldalt szán Lovicseknek, akit „a csehszlovákiai magyar irodalom Berkesijé”-nek nevez (talán pontosabb lett volna Szilvási Lajossal párhuzamba állítani), de ebből az alig két oldalból az is gyorsan kiderül, hogy Görömbei sohasem olvasott Lovicseket, simán összekeveri ugyanis a Tűzvirág című drámáját a szintén Tűzvirág címen megjelent regényével.
Előbbi a Szlovák nemzeti felkelés idején játszódik, utóbbi az ötvenes években, s még csak köszönőviszonyban sincsenek egymással. Dusza István az Irodalmi Szemle egyik 1987-es számában Három könyv az irodalom perifériáján című írásában Moyzes Ilona és Lóska Lajos kötete mellett Lovicsek akkoriban megjelent Sem veled, sem nélküled című regényét elemzi meglehetősen bő lére eresztve, s megállapítja, hogy Lovicsek regénye erotikus közhelyregény, amelyben sem a forma, se a stílus, sem a pszichológia sem ér el tiszteletre méltó magasságokat. A két évvel később megjelent Forgószélben című regényről viszont már sokkal jobb a véleménye, azt az első szlovákiai magyar lektűrnek tartja, amely felülemelkedik az irodalmi giccsen.
Még szerencse, hogy Lovicseket ez cseppet sem zavarta. Sorra írja kisregényeit, rádiójátékait, drámáit, de még filmnovellát is, s bizony hosszú évekig az Új Ifjúság és a Hét című lapok ezek folytatásos közléseiből élnek. Lovicsek elébe megy az olvasói igényeknek, regényei és drámái parasztkörnyezetben játszódnak (ne feledjük, a szlovákiai magyarság nagy része vidéken, kis falvakban él), s az emberek nem egyszer magukra, netán a szomszédjukra ismernek ezekben a művekben. S megjelenik egy új elem is ezekben a regényekben, mégpedig az erotika, ami a prűd rendszerben ugyancsak kiverte a biztosítékot.
A Tűzvirág című regény fülszövege külön fel is hívja az olvasó figyelmét: „A regényt egyebek mellett a Lovicsekre jellemző nem egy forró szerelmi jelenet teszi felejthetetlenné”. Ma már ezek a forró szerelmi jelenetek tűnnek a legesetlenebbnek, legsutábbnak, akkor viszont még túlontúl merésznek is tetszettek (A rendszerváltás után Ardamica Ferenc kísérletezik erotikus szövegekkel, amelyet a Tejszínhabos halál c. kötetében ad ki. A kötet beszerezhetetlen). Valószínűleg ez is közrejátszhatott abban, hogy a Madách Kiadó csak ímmel-ámmal jelentette meg Lovicsek regényeit.
Egy 1972-es nagymegyeri könyvtári felmérés szerint a szlovákiai magyar irodalom legnépszerűbb, legolvasottabb írói Duba Gyula, Lovicsek Béla és Ordódy Katalin,
míg a kortárs magyar irodalomból Németh Lászlót, Berkesi Andrást és a felvidéki, de az akkor már évtizedek óta az anyaországban élő Győry Dezsőt olvassák a legtöbben. Ekkor olvashatjuk a Hétben az alábbi szerkesztői üzenetet: „Lovicsek Béla A csillagszemű asszony című regénye tudomásunk szerint a könyvesboltokban kifogyott. Újabb kiadását egyelőre nem tervezik”. S ez utóbbi mondaton van a lényeg. Az Új Ifjúság még 1957-ben hozza 17 folytatásban a Boldogtalanok című filmnovelláját, három évvel később 16 folytatásban az Ágnes című regényét. A Hétben jelenik meg két részben A csillagszemű asszony (ez 1961-ben könyv alakban is megjelenik, s mint feljebb említettük, reménytelenül kifogyott). A Hét közli három részben a hetvenes évek elején a Forgószélben című családregényét is, amelyben szinte elsőként tesz kísérleti a Csehszlovákiában rekedt kisebbségi magyarság történetének elmesélésére, de könyv alakban ez is csak 1987-bern jelenik meg.
A nyolcvanas évek végén emeli meg a Hét példányszámát Borbála című regénye, de ez is egy magyarországi kiadónál jelenik meg a rendszerváltás után. Vagyis egy-egy kötete megjelenése között hosszú évek telnek el.
A hatvanas években alig van olyan falu, ahol az amatőr színjátszók ne vennének elő Lovicsek Béla-darabot. Olyan falvakban is, ahol ma már magyar szó is alig hallatszik. De sok darabját szlovákul is bemutatják, Húsz év után című darabjából még szlovák tévéfilm is készül. De színpadra kerül Rimaszombatban Drobka Géza rendezésében, ahogy Királyhelmecen, Kalondán, Lédecen, Almágyban, Nyárasdon és Deákiban is. De ugyanez a sors várt a Baj van a szerelemmel című vígjátékával is (ezt Trampoty s láskou címmel sok szlovák amatőr társulat is előadta), amelyet két éve Csehiben is lelkesen próbáltak, de a koronavírus, valamint az egyik szereplő tragikus halála meghiúsította a bemutatót.
A csillagszemű asszony színpadi változatát viszont nemcsak amatőrök játszották, de a MATESZ is bemutatta 1964-ben. A színház ezzel Egri Viktor és Dávid Teréz új hivatásos drámaírót avatott, s ahogy az előadás kritikusa, Gál Sándor megjegyzi: „Adva van egy dráma lehetősége, de amelyet az író kienged a kezéből, hagyja, hogy a szavak uralkodjanak, s ne ő uralkodjon a szavak, a cselekmény és az alakok fölött”.
Sokkal jobb véleménye van viszont a Kassán, 1973-ban Beke Sándor által színpadra vitt Tűzvirág című darabjának előadásáról (amely nem azonos a regénnyel), s elégedetten állapítja meg, hogy a rendező Beke Sándor kiváló partnernek bizonyult a szerző mellett. Két évvel később a két alkotó együttműködésének új eredménye Az alattunk a város, felettünk az ég című előadás, amely viszont szerzői jogi problémákat is felvet (két évvel előtte Budapesten a József Attila Színház Alattunk a város címmel mutatta be Benedek Katalin drámáját, s a két dráma témája komoly hasonlóságokat mutat), így most ezzel nem foglalkozunk. Lovicseknek eleve nem volt szerencséje a címadással, ahogy azt a Tűzvirág esetében is láthattuk.
2022-ben furcsa helyzetben vagyunk. Lovicsek Béla immár 16 éve halott, utolsó könyvei 1991-ben jelentek meg (Égre nyíló ablak, Borbála), régi könyvei szinte beszerezhetetlenek, regényei többsége porosodó hetilapok mélyén pihen. Holott ha meg akarjuk tudni könnyed olvasmányos formában, hogyan is éltünk abban az átkosnak kikiáltott szocializmusban, akkor érdemes volna elővenni a műveit. Mert Lovicsek Béla rólunk szólt, ahogy egyik idős olvasója érdeklődésemre megjegyezte a minap.
