„Mélyfúrások” egy város múltjába
A Csallóközi Múzeum még 1977-ben indította útjára Múzeumi Híradó elnevezésű kiadványát, amely annak idején szakmai céllal jött létre, elsősorban azért, hogy fórumot biztosítson a múzeum munkatársainak és kutatóinak, illetve azok számára, akik Csallóköz múltjának feltárásával és szellemi örökségének megismertetésével foglalkoznak, illetve szívügyüknek tekintik azt. Decemberben e kiadványnak már a 30. évfolyamát tarthatjuk a kezünkben.
Idén azonban nemcsak e szakmai almanach jubileumát ünneplik Dunaszerdahelyen, hanem a város első írásos említésének 770. évfordulóját is. Ennek egyik kicsúcsosodása volt november végén a Csallóközi Múzeumban megrendezett Dunaszerdahely évszázadai című várostörténeti konferencia, amely nem csupán a szűkebb szakma, hanem a szélesebb közönség érdeklődését is kivívta. A konferencián hat előadó prezentációját hallhattuk különböző témában, azonban valamilyen vonatkozásban mindegyik Dunaszerdahelyhez vagy szűkebb környékéhez kötődött. És itt kapcsolódik össze a múzeumi évkönyv a konferenciával, ugyanis a kiadvány a hat előadó közül négynek azt a tanulmányát tartalmazza, amely alapul szolgált a konferencián elhangzottakhoz, azaz ami élőszóban az időkorlát miatt csak kivonatosan hangozhatott el, az az almanachban teljes terjedelmében megjelent.
Azok, akiket érdekel a helytörténet, vagy „csak” az a város, község, régió, amelyben élnek, bizonyára szívesen olvassák, lapozgatják az egyre gyarapodó helytörténeti kiadványokat. Ma már nem ritkaság, hogy egy-egy település feldolgoztatja, s egy-egy helyi kiadványban közzéteszi a múltját összefoglaló munkákat. Se szeri, se száma az ilyen brosúráknak, kiadványoknak, könyveknek, komoly helytörténeti munkáknak, amelyeket levéltárosok, történészek, helytörténeti kutatók, esetleg lelkes lokálpatrióták hoznak „tető alá”, jelentetnek meg, a legtöbbször a település anyagi támogatásával. Ezek a kiadványok valóban érdekesek azok számára is, akik az adott településhez nem kötődnek, s keveset tudnak róla.
A puha kötésű, 125 oldalas, sok fényképet, dokumentumot is közreadó kiadvány négy munkája olvasmányos „stílusban” közelít a helytörténet iránt érdeklődők felé, a laikus ember kíváncsiságát is kielégítve.
Az első írásban Nagy Iván, a múzeum igazgatója Pókatelke és a Pókatelkiek birtokrészeinek 14. századi neveit vizsgálja és von párhuzamot a mai valósággal. Nagy Attila történész írásának címe: Szerdahely és környékének okleveles említései Pázmány Zoltán családi regesztáiban. Darnai Zsolt írásának címe: A tűzrendészet és a szervezett tűzoltás fejlődése Dunaszerdahelyen (1854–1900). Vajda Barnabás történész Dunaszerdahely „problémás múltja” címmel pedig a város műemlékeiről, az idők során kialakult városképről, épületeiről stb. közöl adatokat.
A kiadványhoz Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke írt „bevezetőt” Előszó a Múzeumi Híradó 30. évfolyamához címmel. Nem mellesleg ő volt a konferencia levezető elnöke is, aki értékes megjegyzésekkel egészítette ki az elhangzottakat.
írja az Előszóban Berényi.
Nagy Iván munkájából kiderül, hogy a mai Újfalu, (amely Dunaszerdahely része), hajdani neve Pókatelke, Pókafölde, amelyre először a 14. században utaltak az oklevelekben; s a Kondé család elődeinek, a Szomoroknak és a Pókatelekieknek volt a fészke.
A tanulmány a helynevek értelmezésére is „vállalkozik”, miközben számos adatot közöl arra vonatkozólag, hogyan változtak ezek a századok folyamán.
Szerdahely és környékének okleveles említései Pázmány Zoltán családi regesztáiban a címe Nagy Attila tanulmányának, s mindjárt az elején megtudhatjuk:
A mindenkori olvasó választ kap arra is, hogy mi voltaképpen a címben is szereplő regeszta.
A családi regeszták között igen jelentős Szilasi Pázmány Zoltánnak (1869–1948) a regesztája. Ő egyébként a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem professzora volt, de Pécsett is volt rektor.
írja Nagy Attila.
A kiadvány legterjedelmesebb tanulmányát Darnai Zsolt írta a tűzoltás, a tűzrendészet témakörében. A vizsgált időszak Dunaszerdahely és a régió e vonatkozású múltjába vezet el bennünket (1854–1900), bemutatva a kezdetet. A professzionális tűzoltóság, tűzrendészet, valamint az önkéntes egyesületek első időszakába kalauzolja el az olvasót az írás. A szerző képek, ábrák segítségével bemutatja a tűzoltáshoz használt eszközöket, ruházatot, ezek fejlődését stb., de megemlít számos érdekes tűzesetet is, köztük azt, amikor a Sárga kastélyba villám csapott, de egy-egy gyújtogatást követő peres ügybe is betekintést nyerhetünk stb. Megemlít egy olyan tűzesetet is, amikor szinte egy teljes település vált a tűz martalékává.
Ennek „folyományaként” hivatalilag előírták a gyerekek felügyeletének a biztosítását. Nos, ez csak egy kiragadott példa a Múzeumi Híradó egyik tanulmányából, de érdemes elolvasni, átböngészni a képanyaggal, dokumentumokkal együtt.
Az utolsó írás Vajda Barnabás történész tollából származik. Ő azt vizsgálta, hogy az eltelt évek során, főleg a háborút követő évektől csaknem a rendszerváltásig, hogyan alakult a város „épített” arculata.
írja, de más „témákat” is felvet, pl. azt, hogyan ünnepelték meg 1980. október 16–18-án, lényegében adhoc módon, Dunaszerdahely város alapításának 800. évfordulóját.
