Megrázó sorsok történetei
„Az őszinteségemért, a bizalmamért, az egyenességemért és a naivságomért mindig megkaptam a pofonokat. Újra meg újra. Így jár, aki egy leckéből nem tanul – ahogy nagymamám mondogatni szokta.” Többek között ezt írja a Macskakő című elbeszéléskötete előszavában a szerző, Póda Erzsébet. Azzal folytatja, hogy sokan vannak, akik nem tanulnak egy leckéből. Mert mindig remélünk, bízunk a jobb holnapokban. Ezek sokszor nem jönnek el, hiába reménykedünk. Ilyenkor pedig elgondolkodtató történetek kerekednek a nyers valóságból. Jobbára ilyeneket szedett füzérbe a novellák megalkotója.
Vannak köztük (minden bizonnyal) saját élmények, mások történetei és a nagymama elmondása alapján született írások, jobbára igaz történetek, de ahogy az előszóból megtudhatjuk, kitaláltak is. Természetesen nemcsak ezekben, hanem az előbb említettekben is bőven munkálkodik az író fantáziája.
Mindemellett színvonalas nyelvezete, kifejezésmódja is magával ragadja az olvasót, s az igényes tartalom és elbeszélésmód arra ösztönzi az olvasót, hogy együltében olvassa el a 21 elbeszélést tartalmazó kötetet. De nem ajánlom, hogy egyetlen este járjunk a végére, mert a benne rejlő magasságok és mélységek átélése időt követel. Időt és gondolkodást. Hogy elgondolkodjunk, mélyen átéljük az itt felsorakozott sorscsapásokat, megpróbáltatásokat.
Nemcsak a felnőttek világa jelenik meg a könyvben, hanem a gyermekeké is, sőt az állatvilágból is felmutat jelképes, „emberies” sorsokat. A Túl a reményen című elbeszélésben egy csapzott veréb viszonzatlan szerelméről olvashatunk egy bársonyos, szürke tollazatú, bájos mozgású galamb iránt. Hosszú idő után veszi a veréb a bátorságot, és elcsiripeli a galambnak, hogy mindennap őt várja, minden éjjel róla álmodik, hogy nélküle nincs értelme az életének. A galambnak erre vissza kell fognia magát, hogy ne törjön ki kacagásban. Sikerül végigmondania az elutasítást: a veréb keressen magának társat a verebek között, ahogy ő, a galamb a galambok között. Mit is tehet erre a kikosarazott veréb? „Kitárom a szárnyaimat, fölborzolom a tollaimat, hogy a fagyos levegő hamarébb átjárhasson Már nem emelem fel egyik lábamat se – hadd fagyjon a bádoghoz! Fagyos hideg van. A jeges szél már megtalálta a bőrömhöz az utat, éles pengeként szabdal darabokra. Már nem reménykedek. Nem a remény hal meg utoljára, hanem én. Mert nincs miért tovább várnom.”
A Macskasors is megrázó embertörténet, pontosabban egy rendszeresen megalázott, semmibe vett nő története, akit az évek alatt felgyülemlett keserűség tesz tönkre. S mi történik, amikor Macskaasszony egy reggel már nem ébred fel? „Ez is benne volt a pakliban – gondolta reggel az Öreg Kandúr, s továbblépett…”
A kötet legtöbb novellája megindító nősorsok elbeszélése. A gyermekkorban megélt traumák kihatása a későbbi időkre, vagy a házasságon belül elszenvedett bántalmazások, megaláztatások, az elviselhetetlen kegyetlenkedések sorozata.
Póda Erzsébet drámai erővel dolgozza fel a régebbi idők, a mai napok történeteit és a fantázia szülte elbeszéléseket. Nemcsak a nő lelkivilágáról libbenti fel a fátylat, hanem a férfiéról is. Ez utóbbival leginkább A döntés és az Út az erdőben című elbeszélésekben találkozhatunk. „Már rég nem tudják, hogy kevesebb erőfeszítéssel is hozzájuthatnak a jó élelemhez és tiszta vízhez, hogy szép szóval az ellenségből is válhat barát, és hogy amit a szépen szóló fiatalember tanít velük, annak semmi köze nincs a Mester bölcsességéhez. Így múlik és felejtődik el az igazi Mesterek tanítása nagyon rövid idő alatt.”
Póda Erzsébet: Macskakő című elbeszéléskötetét a dunaszerdahelyi Vámbéry Polgári Társulás jelentette meg 2023-ban.
