Megdöbbent és megerősít

2020-ban megjelenik Az ajándék tizenkét életmentő lecke felvonultatásával. Nemrég pedig, 2024-ben napvilágot látott A balerina című regény, amely A döntésből azokat a részleteket sorakoztatja fel, amelyek a szerző koncentrációs táborba való elhurcolását, majd hazatérését tárgyalják.

Felvetődhet a kérdés, miért adja ki egy író még egyszer a már régebben közreadott írását, még ha átdolgozva is?

Edith Eva Eger jól tudta, mi ennek az értelme, s most, hogy elolvastam, már én is tudom: nem lehet elégszer elmondani a holokauszt borzalmait, hogy valóban levonjuk a tanulságot és okuljunk belőle. A balerina – mint megtudtam – az ifjúság részére készült. Ilyen megfontolásból még inkább indokolt a kiadása.

Bár a történet ismert volt számomra A döntésből, mégis magával ragadott az újabb kiadás, szinte beszippantott a fiatal, tizenhat éves kamaszlány története, aki Kassán éli viszonylag gondtalan életét. Éppen bekerül egy elit leánygimnáziumba, ráadásul szívós munkája eredményeképpen tagja az olimpiaesélyes tornászcsapatnak is. S ez nem elég, az első szerelem is utoléri. Erikkel egymásra találnak, ifjú koruk ellenére nagyon is érett gondolatokkal és tervekkel. Csakhogy a háború közbeszól, a zsidó törvények őket is elérik. Edith gettóba kerül családjával együtt egy régi téglagyár területére, egy hónapi nyomorgás után bevagonírozzák őket egy Auschwitzba induló vonatba. Ide megérkezvén doktor Mengele az édesanyát a gázkamrába tartó sorba parancsolja, Edith és nővére, Magda ezúttal „megmenekül”, de majd bele halnak, amikor megtudják, hogy a kéményekből felszálló füst azt jelenti, hogy égetik a gázkamrában halálukat lelt áldozatokat, köztük az édesanyjukat is.

Este Mengele lép be a barakkjukba, és ráparancsol a fiatal lányra, akiről már tudta, hogy ezidáig balett-táncos és tornász volt, hogy táncoljon neki. A magával hozott zenészektől a Kék Duna keringőt kéri. Edithnek szerencséje van: A kék Dunára van egy kész koreográfiája, amelyet már többször is előadott. És bár lelkileg teljesen összetört, képes engedelmeskedni a parancsnak. Minden eltűnik a szeme elől, csak a táncra összpontosít. Most a szerelemért, az életért táncol.

Edith a koncentrációs táborban töltött nyomorúságot azzal próbálja enyhíteni, hogy folyton a szerelmére és a családjára gondol. A szerelem végig ott volt vele a haláltáborban, és azt sugallta, hogy az nemcsak a távolságot, hanem akár  a halált is legyőzi. De főleg a remény az, ami igazán életben tartja, illetve életben tartja magában a reményt. Állandóan ezt mantrázza:

Az auschwitzi rettenethez azonban hozzátartozott a marcangoló bizonytalanság is. De az a tény, hogy mindennap azon gondolkodtak a táborlakók, vajon nem az utolsó napjuk-e a mai, Editet egyúttal kíváncsivá is tette.

„Auschwitzban csak az életben maradás lebegett a szemem előtt, de ahhoz, hogy ezt a könyvet megírjam, minden érzést át kellett élnem” – írja a szerző az epilógusban. Nem lehetett könnyű dolga újra felvonultatni azokat a borzalmakat, amelyeken keresztülment. Hazatérte után tífuszt, tüdőgyulladást, mellhártyagyulladást és gerinctörést diagnosztizáltak nála. Nem beszélve a végkimerülésről. A súlya 32 kiló volt. Hosszú évek után mégis vállalta, hogy újra átélje a poklok poklát, mert feladatának tartotta, hogy megossza történetét.

Nagyon értékes üzenetet sugároz ez a könyv a mai, nagy kihívásokkal és nyugtalanító jelenségekkel szembesülő ember számára. A mindennapos hajsza mellett ott a félelmetes fegyveres erőszak, a zaklatás, a szorongás, az örökös traumák.

A kis balerina állhatatos élni akarása, a legelviselhetetlenebb viszonyok és éhezés ellenére is csodálatra méltó kitartása arra biztat, ne adjuk fel! Hogy legyen erőnk eldönteni, hogy a körülmények áldozatai leszünk-e vagy szabad emberek.

Edith Eva Eger könyve nemcsak megdöbbenti és elgondolkodtatja, hanem megerősíti az olvasót. Ezért ajánlom mindenkinek szíves figyelmébe.

(Edith Eva Eger: A balerina, Open Books, 2024)