Még csak 80 esztendős lenne Görömbei András
Aki személyesen ismerhette, az biztosan egyetért velem: 2013-ban személyében egy rendkívüli ember, egy kitűnő szakember, egy nagyszerű előadó távozott az élők sorából. Hála a Debreceni Nyári Egyetemeknek, tanítványain kívül sok határon túli pedagógus is megismerhette, hallhatta tűpontosan felépített előadásait hol a határon túli magyar irodalom nagyjairól, hol Nagy László költészetéről vagy épp Csoóri Sándorról. Ilyenkor az előadóterem dugig megtelt, és a légy zúgása is hallható volt a síri csendben. Én is a szerencsés kiválasztottak közé tartozhattam.
Görömbei András Kossuth-díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az MTA tagja volt, a népi irodalom és az összehasonlító irodalomtudomány tudósa, akit Csoóri Sándor és Dobos László szakértőjének is tekintenek. Közben meg egy csendes, szerény ember, akinek, páratlan műveltségéhez kétség sem férhetett.
A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán magyar-orosz szakon szerzett diplomát, később a német szakot is elvégezte. Már egyetemistaként publikált. Középiskolásként a győri bencés gimnáziumban ébredt rá arra, hogy hátra lévő életében az irodalommal szeretne foglalkozni.
Nem számított „jó kádernek ”, hiszen tanulmányai végén nagyon határozottan elutasította a felkínált besúgói szerepet, így Barta János segítette abban, hogy az egyetemen taníthasson.
Megalkuvás nélkül kívánta képviselni elgondolásait. Doktori disszertációját 1970-ben védte meg, előbb tanársegéd, majd adjunktus, 1981-től docens, majd 1992-től tanszékvezető egyetemi tanár lett. Ekkor védte meg akadémiai doktori értekezését is, illetve lett a Hitel c. irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese. Volt vendégprofesszor Helsinkiben és Bécsben. Négy leánya született, valamennyien egyetemet végeztek és Budapesten élnek.
Görömbei Andrásnak Trianon igazságtalansága fordította figyelmét a határon túli magyar irodalom felé. Az igazságtalanság pedig cselekvésre ösztönözte őt, így kezdte magát beleásni a határon túli irodalom értékeibe.
Közben könyvet írt Sinka Istvánról, Csoóri Sándorról, A határon túli magyar irodalom történetéről, Sütő Andrásról, Nagy Lászlóról…Munkái leginkább három kutatási témakörét: a XX. századi magyar lírát, a népi irodalmat és a határon túli magyar irodalmat érintették. Munkásságát számtalan elismeréssel jutalmazták, pl. József Attila-díjjal, Csokonai-díjjal, Tamási Áron-díjjal, Arany János-díjjal stb. Számtalan pozíciót is betöltött, mert vallotta: számára a közéleti funkció szerepvállalás. A szellemi közösség pedig erőforrás. Politikai aktivitást viszont nem vállalt, hiszen töretlenül hitte: az irodalmár csak független, szabadgondolkodású lehet. Czine Mihálynak sokat köszönhetett a kisebbség-kutatásban. Őszinte barátságot pedig Nagy Gáspárral ápolt.
Életében összesen 600 publikációja jelent meg. 18 önálló kötetet írt, 22 kötetet szerkesztett, 90 kiadványban másokkal együtt publikált. Írt 200 kritikát, készített 22 interjút.
