Maradj otthon, olvass könyvet!
Sue Townsend, az Adrian Mole-sorozat írónője egyéb kötetei mellett megírta egy nő történetét is, aki nem mindennapi tettre határozta el magát: egy egész éven át saját ágyában élt. A nő, aki egy évig ágyban maradt című könyvről talán eszünkbe juthat a 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című történet, hiszen mindkettő elég abszurdnak tetszik. Nemde?
Az 50 éves Eva Brown-Bird úgy érezte elég volt, ő most kiszáll a játékból. Alighogy az ikrei elmentek az egyetemre, a nő kitakarította a Bowling Green Road 15. szám alatti angliai lakásukat és kimerülten befeküdt a hitvesi ágyba, nem is kelt fel onnan egy éven át.
Ezt a ,,kellemes pihenést” bárki el tudná képzelni, csakhogy még sem volt a nő élete fenékig tejfel, ahogy mondani szokás.
Brian Beaver, Eva férje csillagász, a tudományok embere, aki nem igazán tudja elfogadni felesége döntését, mivel így most kire marad a házimunka, ki fogja megfőzni neki a vacsoráját, ki vasalja ki az ingeket, amelyekben munkába járhat. Azt hiszi, Eva depressziós lett a gyerekek kirepülése után, holott ez egyáltalán nem így van, ugyanis Eva tizenhét éve azt várja már (ahogy megszülettek az ikrek), hogy ifj. Brian és Brianne (semmi kreativitás a nevekben) eltűnjenek otthonról, s azt tehessen, amit csak akar.
Egyébként a gyerekei matematikai zsenik, még apjukat is lekörözik a tudományban, és valójában lélektelen automata mind a kettő. Evának, amíg ágyban tölti az időt, több mindenen sikerül elgondolkodnia, mint ahogy azon is, hol rontották el a gyerekek nevelését.
A könyv lapjainak forgatása közben minduntalan újabb és újabb szereplők, karakterek bukkannak fel, akik valamilyen problémával küszködnek. Anya-lánya, feleség-anyós, szerető-feleség kapcsolatokra derül fény, s mikor Eva megtudja, hogy Brian nyolc éve csalja őt a munkatársnőjével, Titaniával, megkönnyebbül. Azt hinné az ember (s talán ez is volna a normális reakció), hogy őrjöngeni fog, kiteszi Brian szűrét, de nem ez történik. Evának szüksége van az emberek segítségére, hogy boldogulni tudjon, hogy ételt és italt kapjon, hogy foglalkozzanak vele, de annyira mégsem.
Az ablakpucoló, Peter és a furgonos jóbarát, Alexander érti őt meg talán a legjobban, és Alex az alatt az idő alatt, míg segít Evának, lassan beleszeret a nőbe.
Evához nagyon sokan ellátogattak az alatt az egy év alatt, amíg ágyban volt. Volt olyan, akit kedvességével és nyitottságával megmentett attól, hogy egy vonat elé vesse magát. Onnantól kezdve, hogy ez a történet az újságokban is megjelent, Evához özönlött a nép. Mindenki az angyalt látta benne, aki megsegíti az embert problémája megoldásában.
A könyv olvasása közben rájöttem, mindig időt kell szakítanunk a családunkra, beszélgetni velük, szeretni őket és támogatni egymást. Eva gondolatai ráébresztettek arra, hogy ha magunkat is szeretjük, sokkal könnyebb elfogadni a világot. Ha tudjuk, kik vagyunk és mit is akarunk az élettől, sokkal jobban fogjuk értékelni magunkat is és persze másokat. Meg kell találni az apró örömöket a mindennapokban, de ez tényleg nem közhely! Példának okáért a mostani helyzetben is megtalálhatjuk az apró szépségeket: van időnk olvasni (mikor mondhatjuk ezt el a mókuskerékben töltött hétköznapok alatt?), megsüthetjük a rég halogatott sütiket, muffinokat és pogácsákat. Örülhetünk a napsütésnek. (Igaz, csak óvatosan a kintléttel!)
Ezek mind-mind olyan fontos dolgok, amelyekről nem szabad csak úgy megfeledkeznünk. Lassuljunk le egy kicsit!
Számos kritikát elolvastam magáról a kötetről, sok volt a negatív köztük: kusza az egész történet, inkább meg se írta volna Sue Townsend, a történet nagyon depresszív és hasonló hozzászólások. Szerintem pedig igenis érdemes elolvasni (nem is depresszív!), mert megmosolyogtat, van olyan rész, amelynél nagyokat kacagtam. Nem utolsó sorban a szarkazmus és az angol humor is ötvöződik a történetben. A párbeszédek aranyosak, néha azonban megfojtottam volna egy-két szereplőt. Volt, hogy le is kellett tennem a kötetet, olyan ideges lettem az egyes jelenetek miatt. Ha könyvet olvasok, ezek az érzelmi hullámok nálam szokványosak, ezért inkább csak egymagamban szoktam könyvet olvasni, ne lássa senki a reakcióimat. Pedig milyen jó is belemerülni egy-egy jó történetbe!
Szóval, aki még nem olvasta, most legyen ideje rá!
