Magyar költők versei szlovák fordításban
A Duna népeket, országokat, kultúrákat köt össze, mindenki szereti és a magáénak vallja. A folyó, ami annyi verset is ihletett, most a Duna menti népek líráját viszi közelebb a közönséghez.
Azöreg Ister, az örökké ifjú Duna, miközben több mint 2 850 kilométeren a Fekete-erdőből a Fekete-tengerbe folyik, számos költői elnevezést szerez: Donau, Dunaj, Duna, Dunav, Dunai... Ugyanakkor az említett nagy európai folyóval összekötött nemzetek irodalmában nemcsak életadó folyóként szerepel, hanem olyan folyóként is, amely összeköt minket szülőföldünkkel, kulturális közösségeinkkel, melyben közös történelmünk tükröződik vissza, ahogy jelenlegi és jövőbeli reményeink is. Az egyes nemzeti irodalmakból kiválasztott versek Európa többdimenziós kulturális jelenségét igazolják, melyben a Duna, az egyes országok sokfélesége és sajátossága ellenére, amelyeken keresztülfolyik, összeköt bennünket – írja a Veľký pán Dunaj (Duna, a nagy úr; 2019) című nemzetközi költészeti antológia előszavában Miroslav Bielik író, a Szlovák Írószövetség elnöke.
A Dunával kapcsolatos versek antológiája, melynek kiadását Radomir Andrić, szerb költő kezdeményezte, nemcsak bizonyítéka, de egyben a mai Európában élő költők és írószövetségek nemzetközi együttműködésének a példája is. Az antológia Vasko Popa, neves szerb költő „Duna, a nagy úr” című verséről kapta nevét.
Az említett versgyűjteményben kilenc Duna menti ország – Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Horvátország, Szerbia, Bulgária, Románia és Ukrajna – tíz neves klasszikus költőjének egy-egy verse található a Dunáról. A kötetben a versek eredeti nyelven, és szlovák fordításban is szerepelnek.
Minden fejezet egy bevezetőt tartalmaz az adott nemzeti irodalom Dunához kötődő költészetéről, mellékelve a költők bibliográfiai adatait is. A magyar irodalmat Arany János, Petőfi Sándor, Ady Endre, Babits Mihály, Áprily Lajos, József Attila, Illyés Gyula, Vas István, Csoóri Sándor, és Nagy Gáspár egy-egy költeménye képviseli.
„Találkoztam olyan nézettel, miszerint a jó irodalom egyik kritériuma, hogy képes legyen összekötni, közelebb hozni az embereket, nem pedig szétválasztani, eltávolítani őket egymástól. Szimpatizálok az irodalom efféle szerepével, és hozzáteszem, feladatát, illetve a szerzők feladatát abban is látom, hogy törekedjenek a másik mélyebb megismerésére, jobb megértésére. Ez a gondolat legutóbb a Veľký pán Dunaj c. antológia olvasása kapcsán merült fel bennem” – írja Etela Farkašová írónő a kötettel kapcsolatos recenziójában.
„Az említett költészeti antológia a Duna menti országok írószövetségeinek hosszabb ideje tartó közös projektjének eredményeként született, amelyre elismerő kiadói tevékenységként tekinthetünk. Elősegíti az adott régióban lévő nemzeti irodalmak megismerését, ahogy a (közép)európai identitás tudatosítását is, mint színes alkotóelemek egységét” – fogalmazott recenziójában Etela Farkašová.
Közvetlenül erre az antológiára szabadon kapcsolódik egy másik kötet, amely a Szlovák Írószövetség és a Magyar Írók Társága között aláírt együttműködési keretmegállapodás további gyümölcse. A Všetko je poézia (2019) című antológia a kortárs magyar költészetbe nyújt betekintést, amelyet huszonöt magyar költő műveinek szemelvényei képviselnek. A szerzők kronológiai sorrendben jelennek meg Tornai Józseftől (szül. 1927) kezdve Kollár Árpádig (szül. 1980). Ezáltal lehetőség nyílik megfigyelni mind a kortárs magyar költészet generációs sokféleséget, mind annak változását egy több mint félévszázados intervallum során.
A kötetet Miroslav Bielik, a Szlovák Írószövetség elnöke, és Erős Kinga irodalomkritikus, a Magyar Írószövetség elnökének előszava nyitja. Megjelenik Molnár Imre, a Pozsony Magyar Intézet egykori igazgatójának bevezetője is, aki jelentős mértékben hozzájárult az említett szlovák–magyar projekt megvalósításához. A Všetko je poézia c. antológiában 25 kortás magyar költő versei jelennek meg szlovák fordításban, név szerint: Ágh István, Dobozi Eszter, Farkas Wellmann Endre, Gergely Ágnes, Győrffy Ákos, Kemény István, Király László, Kollár Árpád, Kukorelly Endre, Lackfi János, Lövétei Lázár László, Mezey Katalin, Rakovszky Zsuzsa, Rózsássy Barbara, Szálinger Balázs, Szentmártoni János, Szőcs Géza, Térey János, Tornai József, Tóth László, Tőzsér Árpád, Vári Fábián László, Végh Attila, Zalán Tibor, és Zsille Gábor.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/32. számában)