Magyar emlékek nyomában: Tolnay Károly – Firenze
Az észak-olasz nagyváros egyik fő nevezetessége a Casa Buonarroti, a névadó család egykori palotája. Lionardo Buonarroti a reneszánsz művészet óriásának, Michelangelónak volt az unokaöccse, aki – jó érzékkel – nagybátyja emlékének szentelte az épületet, valamint a benne található műkincseket, köztük számos Michelangelo-alkotást és a tízezer kötetes könyvárat.
Utóbbi a család történetébe enged bepillantást, de a Mester számos rajzát és levelét is tartalmazza. Azért, hogy a ház ma – a hasonló emlékekben egyáltalán nem szűkölködő – Firenze művészetkedvelő lakóinak és látogatóinak egyik mágnesévé vált, maguk az olaszok is elismeréssel adóznak hazánkfia, Tolnay Károly (1899–1981) emlékének. Ezt tanúsítja a bejártnál elhelyezett márványtábla is.
A művészettörténetben inkább Charles de Tolnay néven jegyzett tudós a bécsi egyetemen végzett 1918-ban, de magyar mesterének Fülep Lajost és Lukács Györgyöt tekintette, a Vasárnapi Kör számos tagjával, köztük Balázs Bélával, Bartók Bélával, Kodály Zoltánnal is kapcsolatot tartott. Tanult, illetve tanított Berlinben, Hamburgban, majd a párizsi Sorbonne-on, 1939-ben pedig az Egyesült Államokba menekült.
Az óceánon túl Princetonban, majd New Yorkban, a Columbia Egyetemen dolgozott, főleg a flamand kora-reneszánszt és az olasz reneszánszt kutatta. Ennek kapcsán vált Michelangelo életművének nemzetközileg elismert szakértőjévé, aminek megkoronázásaként 1965-ben meghívták Firenzébe a Casa Buonarroti vezetésére. Ő alakította mai formájára a Michelangelo-múzeumot és információs központot, amelyben nemcsak munkahelyre, de haláláig otthonra is lelt.
