Lennék valakié – Ady szimfonikusokkal: folytatódik a sajátos hangulatú turné
Mi tagadás, nagy várakozással ültem be a Lennék valakié című, szimfonikus zenével fűszerezett „Ady-koncertre“, a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ dugig megtelt nézőterére. Elöljáróban örömmel nyugtáztam, hogy a több mint hatszáz néző között sok fiatal foglalt helyet, ami vélhetően a költőóriás örökérvényű mondanivalójával és a fellépő színészek, énekesek életkorával is indokolható.
A tájainkon szokatlan produkció dunaszerdahelyi szervezője, Antal Ágota bevezetőjében azt ígérte, hogy Ady Endre születésének közelgő 145. évfordulója alkalmából a válogatott versei szimfonikus zenekar kíséretében szólalnak meg. A fajsúlyos verssorok és a nívós zene nászából érzelemre és értelemre egyaránt nagyszerűen ható összeállítás született. Állítólag oly´ módon, hogy a szlovák zenészeknek teljesen le sem kellett fordítani a költeményeket, az abban taglalt téma párszavas jelzése is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy minden esetben ráhangolódjanak a jelenkorunkban is időszerű mondanivalóra. Hiszen manapság is éppen úgy vágyakozunk, szeretünk, aggódunk, gyötrődünk, félünk, s időnként beismerjük a saját bűneinket, gyarlóságainkat, mint azt az elődeink bő egy évszázaddal ezelőtt tették.
Több, mint negyven kiváló muzsikus élőben zenélt a színpadon, köztük a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának és a Capella Istropolitana Kamarazenekarnak a zenészei, a hazai magyar zenei élet kimagasló egyénisége, Cseh Tamás karmester vezényletével, aki a Szlovák Nemzeti Színház szimfonikus zenekarának első szólóbrácsása. A produkció lelkünk legmélyebb bugyrait is elárasztó zenéjét Pető Zoltán szerezte, aki Antal Ágota szerint „nagyzenekarra hallotta meg a dallamokat a versekben“. Miközben a versek fuvola-, zongora-, hegedűszóval... párosultak, olyan színpaletta jelent meg, ami kiterjesztette a szavak értelmét.
Az ifjú tehetségek is igyekeztek elbűvölni a hallgatóságot. Az operaénekesek között Mórocz Virágot hallhattuk, aki mesterképzését végzi a Budapesti Liszt Ferenc Zenekadémián, Baross Loretta pedig Győrből érkezett Komáromba, s Virág tanárnője volt az ottani Richter János Zeneművészeti Középiskolában. A velük együtt éneklő, sokoldalú Tóth Károly színművészünk színpadi játékát korábban már a Komáromi Jókai Színházban is élvezhettük, nemrég pedig a szlovákiai Sztárban Sztár című tévés műsorban bizonyította az énekesi tálentumát. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban megemlítendő a komáromi színtársulatban az első évadát töltő Szebellai Dániel színművész, Ady gondolatainak hiteles, manírmentes tolmácsolója. A zenészekkel együtt, mindnyájan megérdemelték a műsor végén hosszasan zúgó tapsot. Akadtak olyan nézők, akik képtgelkenek voltak visszafogni magukat, s halkan Danival együtt mondták végig az olyan Ady-örökzöldeket, mint az Őrizem a szemed, a Héjanász az avaron, a Párizsban járt az ősz, a Szeretném, ha szeretnének...
Amikor e cikk megjelenik, a tehetséges csapat éppen a nagyváradi Szigligeti Színház irodalom- és zenekedvelő közönségét próbálja meghódítani, amihez az olvasóink nevében is sok sikert kívánunk! Ady születésnapján, november 22-én (kedden) 19 órától pedig a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban folytatódik a sajátos hangulatú „Ady-turné“, amire belépőjegyek még korlátozott számban beszerezhetők ezen az oldalon. Nem érdemes kihagyni ezt a „több mint Adyt“!
