Lélek és szögesdrót - Szolzsenyicin, magyar ecsettel

Zsebik Ildikó 2019. február 10., 18:43

Ezzel a címmel látott napvilágot Domonkos László legújabb könyve, amely 2018-ban,a XX. század egyik legnagyobb orosz írója, az irodalmi Nobel-díjas Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin születésének 100. évfordulójára íródott. Domonkos ezzel a könyvvel tiszteleg az 1918. december 11-én születt orosz író emléke előtt.

A Szolzsenyicin életét és életművét bemutató könyv sajátosan magyar szemszögből láttatja az íróóriást, műveit, életútját, személyiségét és nézeteit, hiszen azt is vizsgálja, hogy mi, magyarok miként kerülhettünk kapcsolatba munkáival a Szovjetunióból történő kiutasítása előtt és után, milyen hatást gyakoroltunk rá,  illetve miként hatott ő miránk, azaz múltunk megítélésére, jelenünk és jövőnk értelmezésére.

Egy interjújában a következőt nyilatkozta a népéhez egy életen át ragaszkodó orosz :

az írónak használ az, ha az élet egy kicsit megforgatja és sokfajta élményhez juttatja. 

Nos, Szolzsenyicin nem panaszkodhatott, hiszen megjárta a sztálini lágereket, majd 1945-ben még nyolcévnyi kényszermunkára is ítélték, bőven lehetősége adódott tehát egy Nobel-díjnyi tapasztalatszerzésre. Ám 1989-ig magyarul csak az Ivan Gyenyiszovics egy napja című regénye volt olvasható, az is csak véletlenül jelenhetett meg a 60-as években, és rövidesen tiltólistára is került.

Fotó: Google

Ezt követően már csak nyugaton publikálhatott. Miután nyugaton megjelent a Gulág-szigetcsoport c. könyve, azonnal megkapta a Nobel-díjat, aminek viszont az lett a következménye, hogy megfosztották állampolgárságától és kiutasították hazájából.

20 éven át az USA-ban élt. 1994-ben végül hazaköltözött abban a hitben, hogy részt vehet az orosz szellemi élet felrázásában. Végigutazta a kontinensnyi országot, beszédeket mondott, ám beszédeire nem nagyon figyeltek fel, komolytalannak és naivnak tartották.

2008-ban, 90. életévében érte a halál.

Ami Szolzsenyicin életének magyar vonatkozásait illeti, abban fontos szerepet játszott Rózsás János, aki 1944 és 1953 között 9 éven át sínylődött a Gulag kényszermunka-táboraiban. Rabsága idején egy kazah lágerben is megfordult, ahol találkozott, és három évet együtt- töltött Alekszandr Szolzsenyicinnel .

Rózsás élményeit és tapasztalatait a Gulágról  Keserű ifjúság c. művében foglalta össze. Az orosz író 1956 korszakalkotó jelentőségét is azonnal felismerte, meg is fogalmazta, bár ennek ma már csak töredéke olvasható Fejjel a falnak címmel. Ahogyan Domonkos egy rádióinterjúban elmondta: Szolzsenyicin a magyarokkal szemben mély szeretetet, megbecsülést táplált, döbbenetesen ismert bennünket, ráérzett értékeinkre.

Matematika-fizika szakos tanári diplomája gondolkodásmódjára is hatott, ennek köszönhetően gyorsan meglátta nyugaton is a leselkedő veszélyeket. Amit az USA-ban tartózkodása idején figyelmeztetésül írt, azok a mondatok azóta is fenyegetően időszerűek.

A Lélek és szögesdrót az IdőJel Kiadó gondozásában jelent meg.

Képgalériánk:
Fotó: Zsebik Ildikó

0 HOZZÁSZÓLÁS