Könyvcserebere a közösségi médiában
A múlt század kilencvenes éveinek egy részét Magyarországon töltve, emlékszem, könyvmolyként milyen pszichedelikus hatást gyakoroltak rám az antikváriumok.
Ösztöndíjam, később első publikációs díjaim egy része is a könyvkereskedőknél végezte. Napjainkban a régi könyvek utáni vadászat is átkerült a monitorra, ahol a könyvet nem lehet kézbe venni, rácsodálkozni a lapszéli jegyzetekre, dedikációkra…, nem érezzük az illatát, cserébe a merítés sokkal nagyobb, főként, ami a csehszlovákiai magyar szerzők, költők köteteit illeti, ezeket ugyanis a profitorientált antikváriumok nem mindig vásárolták fel.
A Felvidéki Könyvbazár, Felvidéki KÖNYV csere-bere-eladás, és hasonló csoportok gyakran ma már máshol elérhetetlen könyveket kínálnak fillérekért. Szívszorító belegondolni, hány ezer kötet végezné a zúzdában, ha nem lennének ezek a közösségek. A Tatran vagy a Madách régi kiadványai a közös emlékezetünk fizikai darabjai, melyek egy részét néha már szlovákul kínálja eladásra az örökös… (De legalább nem tette a kuka mellé.)
Megjelent a Magyar7 2026/18.számában.
