Könyv a ligetfalui népirtásról
Megtisztelő felkérést kaptam a minap. Udvardy Zoltán kollégám jelezte, végre megjelent legújabb, a második világháború végén Pozsonyligetfalunál, illetve a morvaországi Přerov mellett történt szörnyű tömeggyilkosságokkal foglalkozó könyve. Arra kért, első felvidéki újságíróként én írjak recenziót a könyvről. Ne méltatást! Azt csak akkor, ha valóban tetszik. Mivel korábban számos beszélgetést készítettem ebben a médiacsaládunk számára is kiemelt jelentőségű témáról, természetesen örömmel mondtam igent.
Nem árulok zsákbamacskát, az 1945 tavaszán lezajlott, joggal népirtásnak nevezhető gyilkosságok történetét feldolgozó könyv megérdemli a méltatást, így gyorsan tudjuk is le az egyetlen kritikus megjegyzésemet. A könyv a Magyar Napló kiadó Rejtőzködő Európa című sorozatában jelent meg, így érthetőek a formai kötöttségek, de a kötet jellegéhez, szerkezetéhez ez az A5-ösnél is kisebb formátum talán rossz választás volt, néhol nehezen áttekinthető a szöveg.
Ezt az apróságot figyelmen kívül hagyva, bátran ki merem jelenteni, páratlan kiadvánnyal van dolgunk.
Sok évtizedes mulasztást pótol az anyaországi irodalmi élet azzal, hogy ez a könyv végre megjelenhetett.
Egy-egy beszámoló a kilencvenes években is felbukkant a sajtóban a Ligetfalunál történt szörnyűségekről, sőt úgy 20-25 évvel ezelőtt Brády Zoltán és a KAPU csapata egy rövid dokumentumfilmet is forgatott a témában, de Udvardy Zoltán és Géczi Dávid 2019-ben készített, Népirtás Pozsonyligetfalun című filmjéig a téma alig jutott el a nagyközönséghez.
Szerencsére itt ez a könyv! Ez a műfajilag nehezen behatárolható, egyszerre történelemkönyvként, dokumentumkötetként és kicsit talán regényként is funkcionáló kiadvány, amely, és ez tükrözi igazán szerzője kvalitásait, a helyenként valóban hirtelen és jelentős műfaji ugrások ellenére is koherens egésszé áll össze. Hogy őszinte legyek, ez számomra is meglepő volt.
Hol a dokumentumfilm készítése körüli, egyébként rendkívül tanulságos kulisszatitkokról tudunk meg többet, hol egykori túlélőkkel vagy kutatókkal olvashatunk interjút, hol pedig részletes, tudományos igényességű dokumentációt találunk, amely alátámasztja a szerző központi állítását: Ligetfalunál példátlan tragédia érte a felvidéki magyarságot.
Ezzel együtt, vagy talán éppen ezért Udvardy könyve kifejezetten igényes olvasmány. Nem csak a téma jellege miatt nem könnyű átrágni magunkat a közel hatszáz oldalas köteten. A szerző jól láthatóan igyekezett a lehető legaprólékosabban adatokkal ellátni és hivatkozásokkal alátámasztani állításait, ami ugyan a nagyközönség számára talán nehezebben teszi „emészthetővé” a szöveget, ugyanakkor épp ez a hitelesség adja egyik legnagyobb erejét. Nem volt könnyű dolga a szerzőnek, filmjüket a szlovák történészszakma is megtámadta, érthető hát, hogy Udvardy igyekezett minél kevesebb támadható felületet hagyni kritikusainak.
Szerencsére jól bánik a magyar nyelvvel, a szöveg végig élvezhető marad, pusztán érdemes egy kicsit jobban odafigyelni, el ne vesszünk a rengeteg név, dátum és adat között. Ebben segít a felvidéki magyar közönségnek talán nem sok újat mondó, de az anyaországi olvasók számára bizonyára hasznos történelmi összefoglaló a kötet elején, és a rendkívül alapos névmutató a kötet végén.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/24. számában.
