Kontinentális ország, globális problémák
Véletlenül, a Mandineren megjelent nekrológból értesültem róla, hogy néhány nappal ezelőtt, 94 évesen elhunyt Paul Johnson angol történész, író. Hiába fordították le magyarra számos művét, nem lett belőle akkora sztár, mint kollégáiból, Niall Fergusonból (egyébként megérdemelten) vagy Yuval Noah Harariból (itt már nem annyira).
Johnson érdekes módon balról indulva, valamikor a hetvenes évek végén kötött ki a konzervatív jobboldalon. Katolikus neveltetésének és mély vallásosságának köszönhetően (2014-ben a Spectatorban megjelent esszéje Istenről és a belé vetett bizalomról kötelező olvasmány) ez nem is csoda. Nem volt klasszikus értelemben vett történész, hamarabb írt vezércikkeket, mint könyvet, de hamar rájött, érzéke van a bonyolult történetek összefoglalásához.
Érdeklődése eklektikus volt, ugyanakkor semmi esetre sem felszínes vagy slendrián. Hol a szuezi válságról írt, hol Egyiptomról, a zsidókról vagy Szókratészről. Az életrajzokhoz különös érzéke volt. Churchillről írt monográfiája óriási siker volt, de megírta Sztálin, Eisenhower, Darwin, Washington, Mozart és Jézus életrajzát is. Mindegyiket elkapkodták.
Egyik legismertebb művében, amely Értelmiségiek címmel magyarul is megjelent, arra vállalkozott, hogy a baloldal által agyonsztárolt „értelmiségiek” életét derítse fel. Rousseau, Marx, Tolsztoj, Hemingway, Brecht, Bertrand Russell, Sartre és még sokan mások megkapják ugyan a maguk intellektuális elismerését, de életpéldájuk által a nekik járó bírálatot is. Lássuk csak mit írt
Johnson az értelmiségről az 1988-ban (!) megjelent könyvben: „(…) a szellemi rugalmatlanság olyan atmoszféráját teremtik meg, amely már önmagában is irracionális és destruktív cselekvésre ösztönöz. Mindenekfelett pedig szüntelenül emlékeznünk kell arra, amiről az értelmiségiek szeretnek megfeledkezni: hogy az emberek fontosabbak, mint a koncepciók, hogy övék az elsőbbség. Minden önkényuralom közül az eszmék szívtelen zsarnoksága a legrosszabb.” Hol volt még a woke 1988-ban?!
Johnson talán legjobb könyve mégsem ez, hanem a magyarul 2016-ban megjelent Az amerikai nép története. Az ezeroldalas kötet nem könnyű olvasmány, elképesztő mennyiségű adatot, összefüggést, történetet és érvelést zsúfol bele a sűrűn szedett szövegbe, miközben sikerül neki a csak legjobbak által elérhető vállalás: végig szórakoztató marad.
Úgy írni mondjuk Warren Harding elnökségéről vagy az amerikai antitrösztellenes törvényekről, hogy az olvasó ne fejelje le horkolva az asztalt, egyáltalán nem könnyű feladat. Ez azonban Johnsonnak meg sem kottyan.
Persze, napjainkban néha hónapos projekt nekiugrani egy ezeroldalas kiadványnak. Csakhogy a szerző értő kalauzolása mellett tett utazás az amerikai történelem mélyére minden percét megéri. A könyv nem való mindenkinek, nem lehet ötperces etapokban, fürdőkádban, váróteremben ücsörögve „fogyasztani”. Ennek ellenére bizton állíthatom, megéri. Johnsont olvasva az ember kicsit jobban megérti az amerikaiakat. Azt, hogyan lehet Amerika egyszerre álom és minden bajok okozója. Ha szeretjük az USA-t, azért, ha nem, akkor meg azért olvassuk el Johnson könyvét – legrosszabb esetben legalább lesz némi megalapozottsága a bírálatunknak!
Megjelent a Magyar7 2023/4.számában.
