Költészet nélkül szegény lenne az élete

Zsebik Ildikó 2019. május 15., 11:10

2018-ban  sárospataki és sátoraljaújhelyi könyvtárosok összefogásával készült el a Borsiban élő Figura Katalin amatőr költő első verskötete. A felvidéki asszony már fiatalon is szívesen vetette papírra gondolatait, azután az anyaság, a család, a munka miatt ritkábban ragadott tollat, de amióta nyugdíjas, ismét aktívan írogat. Az utóbbi évek gyűjteményét meg is mutatta a Sárospataki Irodalmi Olvasókör vezetőjének, Halász Magdolnának, akinek  közbenjárásával napvilágot látott verseinek első gyűjteménye Kicsi falum szép kis tája címmel.

Katalin otthon Fotó: Zsebik Ildikó

Katalin soha sem gondolta, hogy versei egyszer elhagyják az asztalfiókot, és meg sem állnak a nyomdáig. Most is barátai biztatása kellett ahhoz, hogy alkotásait megmutassa, és végül saját  kötetét kezében tarthassa. A Magyarországon élő Nagyné Szentesi Mónika segítette őt a versek rendezésében, aki úgy látja: Katalin érzései hétköznapibbak, mint egy profi költőé, talán ezért is érezhetjük magunkhoz oly közel gondolatait.

A versek kiadásához az indíttatást Halász Magdolna adta, aki aktív könyvtárosként többször járt Borsiban, és segített a borsi könyvtár könyvállományának rendezésében. Amikor elolvasta Katika verseit, úgy érezte, egy különleges személyiségre bukkant. Olyan mély érzésű emberre, aki aktívan szemléli faluját, családját. A szeretet, az érdeklődés és a tehetség hármasa jellemzi őt.

Mi is eljutottunk Borsiba, és meglátogattuk az amatőr költőt.

"Mindig szerettem olvasni. Családunkban a nagybácsi is versíró volt. Csodás verseket alkotott, bár azok soha sem jelenhettek meg. Azt hiszem, ő inspirált elsősorban. Amit évtizedekkel ezelőtt írtam, azok nagy része mára elveszett, hiszen csak papírlapokon tároltam őket, de az unokám kb. 50 db-ot még el tudott menteni a számítógépbe. Nagybáriban születtem, de Borsiban éltem le életem nagyobb részét. Költeményeim egyrészt a szülőfalu szeretetéről szólnak, másrészt Borsiban, második otthonomban is nagyon jól érzem magam. Verseimben igyekszem is megfogalmazni, mi az, ami ideköti, mi az, amit vonzónak találok benne. Történelmi értékein túl elsősorban az itt élő embereket emelném ki.  Alkalmakra is születnek verseim, karácsonykor, nyugdíjas napon, II. Rákóczi Ferenc születésnapján közönség előtt is el szoktak hangozni. Ma már a táj- és családábrázolás mellett az öregség témája is  foglalkoztat. De a humoros versek sem állnak távol tőlem,  ilyen például A bor című. Énekkari tag vagyok, ha kell, dalszövegeket is írok" - tudjuk meg tőle.

Képgalériánk:
Halász Magdolna, a segítő Fotó: Zsebik Ildikó

Már Sárospatakon, Borsiban és Sátoraljaújhelyben is bemutatták verseit.

"Borsiban az éneklőcsoportunk minden tagja megjelent a bemutatón. Mi hétfőnként szoktunk találkozni, és nemcsak a dal, hanem egymás szeretete is összetart bennünket. Azt is elárulom: ismét van egy kötetnyi új versem. Ezek leginkább akkor születtek, ha valami kibillentett lelki egyensúlyomból. Ha elkészül egy-egy darab, jó eső érzéssel tekintek rá, hiszen tiszta szívből jött. Néha pillanatok alatt papírra vetem egyiket-másikat, máskor van, hogy vajúdás eredményeként kel életre. Ha azt hallom, hogy valaki a versemet mondja, meghatódom. Csodás érzés hallani, ha elmondják: olvassák és szeretik költeményeimet. Tudja: az élet költészet nélkül nagyon szegény lenne." 

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS