Ki kicsoda?
Akinek szűkre szabott a szabadideje, jó ha „böngészős” könyveket olvas, nézeget, lapozgat, olyanokat, amelyekben számos, csodálkozásra késztető részletet talál, sok-sok érdekességet, adatot is, amit nem kell megjegyezni, csak átfuttatni magunkon. Ilyen az 54 éves korában, 2006. április 12-én tragikus hirtelenséggel elhunyt régész, helytörténész, műemlékvédő, művészettörténész, szakíró, fotós Tököly Gábor könyve, amelyet a Méry Ratio jelentetett meg 1999-ben. Címe: Ki kicsoda Rozsnyón.
Tamási Árontól kölcsönözve az ismert mondatot, de tagadó „alapállásba” helyezve, Tököly könyvének az 1294 nevet tartalmazó névsora nem „Csak rang és cím szerint!” állt össze. S ez különösen vonzóvá teszi az olvasó számára. A szerző csaknem 450 oldalas könyve hihetetlen mennyiségű adatot közöl. A laikus ember nem is érti, mikor, hogyan, milyen erőfeszítések, kutatás, nyomozás révén, s egyéb munka mellett, hogyan tudta ezt a hatalmas anyagot rendezni, „tető alá” hozni és könyvben felmutatni, hogy szülővárosában mennyi jeles ember szorgoskodott, tette magát „láthatóvá” az évszázadok során. Ki így, ki úgy jeleskedett, szorgoskodott a közösség, Rozsnyó javát szolgálva. Olyan ez a könyv, mint egy kút, vagy egy kincsekkel teli láda. Nem látni az alját, olyan mély.
Tököly Gábor Rozsnyón született 1952-ben. 1975-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem régészet szakán szerzett oklevelet. Kezdetben Érsekújvárban dolgozott, de a szíve visszahúzta szülővárosába, szűkebb hazájába, ahol több helyen is dolgozott. Gömör műemlékei, népi építészete, tárgyi emlékei, Rozsnyó jeles személyiségei foglalkoztatták. Fényképezett is, jó néhány Gömört bemutató kiállítása volt, például Pozsonyban is. Ráirányította a figyemet a régió megmentésre váró kincseire, hírt adott a folyamatosan pusztuló értékekről, dokumentálta őket. Úgy érezte, hogy évekkel a rendszerváltás után sem tudott még Gömör felocsúdni, talpra állni. Egy interjúban egyszer többek között a következőket nyilatkozta:
A Ki kicsoda Rozsnyón című könyve is egy kincsesládába engedi betekinteni a mindenkori olvasót. A betűrendbe szedett nevek mögött a végtelen időt érezzük, s azt a kis időszeletet, amely a nevek „mögött” meghúzódó embert munkája, tettei révén felemelte. Ott szerepelnek a könyvben például anyai nagyszüleim szülőhelyéhez, a Pelsőchöz is kötődő híres Bebek család tagjai, akik között volt földbirtokos, megyei tisztségviselő, katona, prépost, királyi titoknok, főispán, várúr stb. De a könyvben szerepel Boyer Ferenc asztalosmester is, aki a rozsnyói református templom szószékét készítette el 1905-ben, és sok rozsnyói polgár, tanító, egyházi személy, orvos, művész stb. neve és rövid életrajza (amennyiben rekonstruálni lehetett). Persze kedves érdekesség is előbukkan a könyvből; pl. a 311. oldalon ez olvasható:
Mint fentebb írtam, a könyv betűrendes sorrendben közli az 1294 nevet, így a legkorábbi évszázadoktól szinte napjainkig terjedően találunk neveket, adatokat, életrajzokat. Rábukkantam például a Rozsnyón született Varga József textilmérnök nevére és rövid életrajzára is. Szüleim jól ismerték őt, mert Pozsonyban élt, és emlékszem, gyakran emlegették, mint nagy operarajongót, aki mind a szlovák, mind az itthoni magyar lapokban is közölt zenei szakcikkeket. B100-as Tesla orsós magnetofonját azóta is őrizzük, ugyanis nekünk adta, amikor már nem volt szüksége rá. De megemlíthetném Krausz Tivadar költő nevét is. Az ő életrajzi adatai is megtalálhatók a könyvben, amely Rozsnyó város neves szülötteinek voltaképpen a lexikona.
olvasható a fülszövegben. A helytörténet iránt érdeklődőknek, a szakembereknek és a laikus olvasóknak is hasznos lehet fellapozni, s elmerülni benne.
