2025. május 7., 19:19

Kazinczy Ferenc félreértése

A 18. századi magyar irodalom művelői számára a külföldi példák ösztönzőleg hatottak, a különböző irányzatoknak idővel hazai követői támadtak. A szentimentalizmus első jeles képviselője a fiatalon elhunyt Ányos István (1756–1784) volt, aki egy időben komáromi nagybátyjánál is nevelkedett, végül 1772-ben a magyar alapítású Pálosok rendjének márianosztrai kolostorába került, ahol felvette a Pál szerzetesi nevet és az irodalomtörténet-írás Ányos Pálként tartja számon.

1774-ben a nagyszombati egyetem hallgatójaként néhány jeles magyar – írói ambíciókat is melengető – tudós tollforgatóval ismerkedett meg, köztük Dugonics András (1740–1818) matematika-professzorral, a maga korában sikeres Etelka című regény írójával. Amikor 1777-ben Mária Terézia utasítására az univerzitást Budára költöztették, Ányos ott folytatta teológiai tanulmányait.

Közben már megjelent néhány verse, így az írói körök (például a bécsi testőrírók, Bessenyei Györggyel az élükön) is számon tartották. A hatkötetes (tréfásan, zöld borítója okán: „a spenót”) Magyar Irodalom története Sőtér István szerkesztette harmadik kötetében ezt írják róla: „A pesti irodalmi és társasági élet, olvasmányai s egy titkolt szerelem egyre inkább elidegenítették a papi életformától, 1780-ban mégis pappá szentelték. Világias életmódja, felvilágosult baráti köre hamarosan felkeltette elöljárói figyelmét, s Pestről a Nyitra megyei felsőelefánti pálos kolostorba rendelték. Életének legszomorúbb két esztendejét tölti itt, levelei telve vannak panasszal, költeményei búsongással és haraggal sorsa miatt, és környezete ellen.”

Idővel politikailag is megnyilvánult. Verses röpiratot írt Kalapos király címmel, s ebben II. József császár és (meg sem koronázott) magyar király rendeletei ellen fakadt ki. Tulajdonképpen ő volt az, aki a kalapos jelzőt ráragasztotta a népszerűtlen uralkodóra, akinek reformjai talán előre mutatók voltak, de németesítési politikájával nagyon meggyűlöltette magát a magyarok körében.

Ányos Pál barátai között azonban nemcsak literátusok voltak, hanem bohém életű személyek is, köztük egy Krajnik László katonatiszt, akihez verset és levelet is írt, s ebben burkolt erotikus utalások is szerepelnek. Ezek az írások eljutottak Kazinczy Ferenchez (1759–1831), aki teljesen félre értelmezte Ányos Pál mondatait. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy Krajnik László József nevű testvére, Abaúj-megyei táblabíró volt Kazinczy sógora, Klára húgának a férje, így a fiatal katonatisztet személyesen ismerte. Ányos levelében ez az erotikus utalás nem arra vonatkozott, hogy ő valamiképpen szexuálisan vonzódik Krajnikhoz (tulajdonképpen egy lányba volt reménytelenül szerelmes, s talán innen is fakadt szentimentális életérzése és ennek hatása verseire), hanem arra bíztatta barátját, kissé frivol módon, hogy a Nyitráról Felsőelefántra látogató lányokat kalauzolja.

Kazinczy azonban nem tudta leplezni haragját, mert egyebek között ezt írta: „Ányosnak levelét, ha pap nem volna is, nem kellene s nem lehet kiadni. Gaz erkölcstelenség van benne. Egy mátka, egy becsületes, tiszteletes ház gyermeke Pestre méne, s ez a paulinocska oktatást ád a vad szerelmekhez szokott katonának, mint szédítse el a leányt. Ha a levél kezembe akad, magadnak, s általad mindazoknak, akik bírni akarják, általadom, de ne engedjük azt sajtó alá jutni”. Kazinczy levelét egyébként Toldy (Schedel) Ferenc (1805–1875) irodalomtörténész megkeresésére írta, aki afelől érdeklődött, hogy kiadható-e. Az ominózus levelet aztán Császár Elemér (1874–1940), az egyik legterjedelmes Ányos-monográfia szerzője jelentette meg, az Irodalomtörténeti Közlemények 1907. évfolyamában.

Megjelent a Magyar7 2025/17. számában.

Megosztás

Címkék

Kazinczy Ferenc félreértése

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre