Juhász Gyula hatszáz napja
1962-ben a Magvető Kiadónál jelent meg Szalatnai Rezső Juhász Gyula hatszáz napja című monográfiája, amely a jeles költő Szakolcán töltött tanáréveit dolgozza fel.
Jómagam a ligetfalui Körösy István példányát birtoklom. Antikváriumi vásárlás, az utódok pedig a könyvbe zárt, írógéppel kitöltött szállítólevéllel egyetemben adták be az antikváriumba. Mindenesetre jó, hogy nem a kuka mellé tették.
Nem tudom, ki volt Körösy István, de a közös minimumunk, hogy mindkettőnket érdekel Juhász Gyula. Juhász Gyulát 1911-ben helyezték át Szakolcára. Kezdetben mély kétségbeeséssel élte meg a váltást, Babits Mihálynak küldött levelét így indítja: „Tomiból írok, Szakolcáról…”, azaz helyzetét Ovidius száműzetéséhez hasonlítja.
A szakolcai állomást a források a magány, az alföldi honvágy és az Anna-élmény felerősödésével írják le, ugyanakkor éppen itt vált különösen érzékennyé a tájélménye, és a költészete is gazdagodott.
Szalatnai könyve, amellett, hogy az életrajzi adatokat rendezi, Szakolca, a gimnázium és a helyi művelődéstörténet hátterét is feltárja.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/24. számában.
