Jozef A. Tallo, az elfelejtett rétei mesélő

Lakosainak mintegy 60 százaléka ma már szlovák nemzetiségű, s neves szülöttjei között tartja számon a fotográfus Huszár Tibort, a jeles népművelőt, Huszár Lászlót, ahogy az író Cséplő Ferencet és Poór Józsefet, valamint az utóbbi időben sikert sikerre halmozó Rétei vidámszínpadot (RÉVISZ) is, amelynek vezetője, Gyurcsi Pomichal Mária a napokban veheti át a Csemadok közművelődési díját.  De évente két alkalommal megjelenik a kétnyelvű Rétei Hírvivő – Recanský spravodaj is.

A minap 100 éve született Jozef Alexander Talloról nem tud. Ahogy a szlovák irodalmi lexikon és a megkérdezett helyiek sem.

De tényleg, ki is volt Jozef Alexander Tallo, aki 1924. január 12-én született a településen, s bár élete nagy részét Pozsonyban élte le, írásaiban hű maradt szülőfalujához és a Kisalföldhöz. A Kalligram által 2005-ben kiadott szlovák írói életrajz sem ismeri a nevét, ahogy a helyiek sem. Pedig, átlapozva az életrajzát és a műveit, bizony nagyon is érdemes lenne arra, hogy a neve és a művei fennmaradjanak. A nagyon fiatalon, 55 éves korában eltávozott író ugyanis meglehetősen változatos és gazdag életművet hagyott hátra az utókorra, amelyek egy része a halála után máig kéziratban várja a szebb jövőt.

Jozef Alexander Tallo 100 éve született Rétén, a gimnáziumot Pozsonyban, majd Szencen végezte el, közben 1938-ban az ő életét is keresztezte az 1938-as müncheni döntés, amelynek következtében Réte visszakerült Magyarországhoz. 1944 decemberében, húszéves korában bevonultatták a magyar hadseregbe, amellyel egészen Hágáig jutott, s végül egy dachaui kitérővel térhetett haza, s egy ideig gazdasági ellenőrként keresi a kenyerét.

Gyakorlatilag korai haláláig megmarad a filmgyártásnál. 13 könyvet adott ki, 13 filmhez adta a nevét (ezek nagy többsége az ő saját ötletéből született), írt krimiket, sci-fiket, feulleitonokat, humoreszkeket, elbeszéléseket, míg élete utolsó éveiben a történelmi regény kerítette hatalmába. Hét regénye máig kéziratban vár jobb sorsára.  

1951-be került a filmgyártás kötelékébe, s első forgatókönyve František Hečko nevezetes Falu a hegyek között (Drevená dedina) című nagyregényéhez kötődik, amelyet Ondrej Lettrich vitt filmvászonra. 1967-ben együtt dolgozzák ki az ún. nézőbarát-film tervezetét, s a hetvenes években több filmet készítenek együtt, amelyek között van krimi, sci-fi, könnyed vígjáték is, amelyeknek egy közös vonásuk van, vonzzák a közönséget a mozikba és a tévékészülékek elé.

Igaz, nem akármilyen színészek játszottak ezekben a filmekben Ladislav Chudíktól Emília Vášáryován át Karol Machatáig. Tallo azzal vigasztalódott, hogy elindította könyves írói pályáját is, első könyve (Emberek a Kisalföldről) szűkebb szülőföldjéről szól, s 1953-ban mi más is lehetne az elsődleges téma, mint a szövetkezetesítés (erről ír ekkoriban Mács József is), valamint az épülgető szocialista értékrend mindennapos küzdelmei a régmúlt világ csökevényeivel.

Ekkoriban a Roháč című homoros lap (ugyanaz, mint Magyarországon a Ludas Matyi) állandó munkatársa, itt jelennek meg a humoreszkjei, feulleitonjai, amelyeket később Perpetum mobile címen kötetben is kiad.

Bár akkoriban mindenkiben kiépült az a bizonyos öncenzúra, ahogy a cenzorok is bőszen ügyködtek, a hatvanas évek elején egy időre mégis megelégelték Tallo ténykedését, s egy félévre letiltották kedvenc lapjánál. Ekkor fedezi fel magának a krimi műfaját, s 1959-ben megírja A férfi, aki nem tért vissza című történetét, amelyet Peter Solan visz filmre, s ahogy mondani szokták, robbantja a bankot.

1965-ben alkotja meg Jakubec kapitány (Ladislav Chudík) alakját, aki Michalko hadnaggyal (Viliam Polónyi) együtt nyomoz rejtélyes gyilkosságok után. Ne feledjük, hol van még ekkor Columbo (az első rész 1968-ban készül el), hol van még a német A felügyelő (Erich Ode is csak 1969-ben kezd el nyomozni, s majd ebből nő ki 1974-ben Derrick), s nagyon sajnálatos, hogy a szlovák sorozatból a nagy siker ellenére mindössze három rész (A halál esőben érkezik, Gyilkos a sírból, Démonok megidézése) készül el, de a normalizációs időszak kultúrpolitikája már nem igen lát fantáziát a műfajban. Tallo ekkor fordul a történelmi regények felé.

A hetvenes években egészen a haláláig szinte minden évben elkészül egy-egy, a forgatókönyve alapján készült film, ezek közül 1970-ben Jozef Zachar rendezi a Requiem egy lovagért című utópisztikus történetét, amely egyenesági leszármazottja Mikszáth Új Zrínyiászának és a Beszterce ostromának. A múltból a jelenbe betévedő lovagot Július Pántik játssza, mellette Viliam Polónyit, Vladimír Menšíket és Ida Rapaičovát is láthatjuk. 1974-ben Lettrichel már történelmi időkbe barangolnak, a Fegyverbe, kurucok! című filmjük az 1831-es hírhedt parasztfelkelés eseményeit dolgozza fel.

A bűnügyi filmek sorát gyarapítja a két évvel később készült, Pozsonyban játszódó Suttogó fantom című filmjük is, amelynek főszerepeit Sylvia Turbová, Ivan Rajniak, Mikuláš Huba, Ladislav Chudík és az általunk a Benyovszky címszereplőjeként megismert Jozef Adamovič játszották. Utolsó közös munkájuk az 1977-ben készült Ügyvédnő című pszichodrámájuk volt, szintén Emília Vášáryovával a főszerepben.

De ekkor már igazából a történelem érdekli, s elsősorban a Felvidék történelme. Az 1600-as években játszódik első történelmi regénye, a Rózsák a szultáni háremnek című vaskos alkotás, amelyhez többéves előtanulmányokat folytat, még eredeti török források alapján is dolgozik, s regénye akár tudományos ismeretterjesztő műként is nyugodtan olvasható. A regény mintegy folytatásaként olvasható A tüzes sárkány címet viselő trilógiája (amelynek csak első két része jelent meg nyomtatásban), s amely a különböző rendi felkeléseknek állít emléket. A trilógia egyik főhőse Wesselényi Ferenc, de részletesen foglalkozik az árvai várat a németektől elfoglaló Pika Gáspár tragédiájával is, akit végül 31 társával együtt kerékbe törtek.

S nem feledkezhetünk meg az 1241-ben játszódó Vendégség a kán jurtájában című opusáról sem, amely nemcsak IV. Béla udvarát, a szokásos megosztottságot mutatja fel hiteles erővel, de a mongolok mindennapi életébe is alapos betekintést nyújt.

Közvetlen szülőföldjére tér vissza a Három öreg nyárfa, a Föld, a zöld planéta című regényeiben, a Bereniké hajszálai és a Menyasszony egy magas házból című novellásköteteiben, míg a fiatalokhoz szól A fehér körben című ifjúsági regénye. Már halála után jelent meg Bumerángok címmel humoros írásait tartalmazó könyve.

Hiszem, hogy nemcsak a réteieknek, de a szlovák, sőt a magyar olvasóközönségnek is érdemes lenne felfedeznie Jozef Alexander Tallo életművét, aki több műfajban (krimi, történelmi regény, filmforgatókönyv) jelentőset alkotott, s teljesen méltatlanul feledtük el.