Jókai sosem megy ki a divatból
Nálam legalábbis. Mert a tévében már arról vitatkoznak irodalomtudósok és tanárok, hogy a mostani diákok számára nehezen emészthető mindaz, amit a nagy mesemondó papírra vetett. A több száz oldalas, hosszú leírásokat tartalmazó könyvek ideje lejárt volna? Nem hiszem.
Tizenévesen, gimnazistaként habzsoltam Jókait. Romantikus lelkemet babusgatta minden egyes sora, és szinte már én voltam Noémi, aki a Senki szigetén várt az ő arany emberére. Engem nemhogy nem zavart és untatott, de a legjobban imádtam hosszú, aprólékos, minden részletre kiterjedő természetleírásait, ami a mai biológusok számára állítólag igazi kincsesbánya. Ha csak nagy írónk novelláit ismerik meg a mai fiatalok, az csak torzója egy hatalmas életműnek. Ne fosszuk meg magunkat csodás regényeitől!
