Jókai és a nők
Jókai Mór példátlan érdeklődéssel fordult a nők felé, az első rendszeresen olvasó magyar nőnemzedék kedvenc szerzője lett. Talán nem véletlenül, hiszen az íróról fennmaradt képet is nőrokonai formálták: anyja, két felesége, unokahúgai, nevelt lányai. Ők azok, akik hatással voltak az író életére és életművére egyaránt. Hogy miként, ezt hivatott bemutatni Szécsi Noémi új könyve.
A József Attila-díjas szerzőről csak annyit, hogy egyetemi tanulmányait finn-angol szakon fejezte be, emellett újságíróiskolát is végzett. Első regénye 2002-ben látott napvilágot.
Az Egyformák vagyunk regényéből pedig a Katona József Színházban szinielőadás is készült. Nőtörténeti könyvek szerzőjeként is ismert, ezekben elsősorban a századforduló korszakával foglalkozik.
Jókai Mór a család utolsó gyeremekeként látta meg a napvilágot, és már 12 évesen elveszítette édesapját. Két testvérével, Károllyal és Eszterrel együtt neveltetésük édesanyjukra, Pulay Máriára maradt, aki határozott, erős kezű, heves temperamentumú nőként özvegységének köszönhette önállóságát. Mór róla mintázta Jenőyné alakját. De Jókai első felesége, a nála majd 9 évvel idősebb Laborfalvi Róza is egyedül, színésznői jövedelméből nevelte házasságon kívül született leányát.
Jókai látta tehát, hogy a nők sok mindenre képesek voltak abban a korban is, amikor még nem számítottak a férfiakkal egyenrangúaknak. A világ ugyanakkor megvetette a házasságon kívül szülő nőket, ezért a tragika szerepkörét betöltő Róza férje családjától és a világtól is sok bántást kapott.
Mindenki, még Petőfi is azzal vádolta őt, hogy behálózta az ifjú írót. Jókai azzal próbált igazságot szolgáltatni számára, hogy szerepeket írt feleségének, családtagjait pedig meggyőzte arról, hogy Róza szerezte számára azt a menlevelet, amely a fegyverletétel után megmentette az életét. Ezzel hőst csinált saját nejéből. Bár Pulay Mária hirtelen felindulásból kitagadta frissen házas fiát a családi örökségből, végül mégis megbékült.
Jókai azon magyar írók egyike, akit nem csupán a magyarsággal kapcsolatos események érdekeltek, hanem a világ történéseit is követte. Így óhatatlanul értesült arról, hogy a fejlett országokban már létezik női értelmiségi réteg, és hitte, hogy előbb-utóbb Magyarországon is megjelenik.
Azok a nők, akik szerepet játszottak az író életében, és lehetőséget kaptak arra is, hogy megírják visszaemlékezéseiket, Jókait magánemberként jelenítették meg. A könyv időrendi sorrendben veszi végig ezeket a női karaktereket.
Mit tudunk meg például Laborfalvi Rózáról? Többek között azt, hogy Benke Juditként látta meg a napvilágot, és apja, Benke József tudatosan nevelte színésznőnek. Kollégájától született Róza nevű leánya egyetlen gyermeke volt. A színpadon kiváló tragikát királynői fellépés és egyedi orgánum jellemezte. Otthonában kitűnő háziasszonyként ismerték el.
Sajnos, élete legsúlyosabb botlásában a gyermeke is követte, hiszen még nem töltötte be a 20. életévét, amikor neki is házasságon kívül leánya született, aki anyja után ugyancsak a Róza nevet kapta.
Ez a tény 40 éven át szégyenletes titokként lengte be a Jókai-házat. Laborfalvi Róza lánya 22 évesen tüdőgyulladásban meghalt, gyermeke nevelése a nagymamára és annak író férjére maradt. A tragika 52 évesen visszavonult a színpadtól.
Jókai Mór a hétköznapokban jó rábeszélőképességgel volt megáldva, közismert volt jószívűségéről, nehezére esett egyetlen kérést is elutasítania.
Fontos volt számára a családfenntartó, másokat gyámolító szerep. Szelíd természete ellenére élete nagy eseményeiről maga döntött. A másokról történő gondoskodásban élte meg a férfiasságát. 1861-ben parlamenti képviselő lett. Szabadidejében nagyon szeretett faragni és gyümölcs- illetve dísznövények termesztésével foglalkozni.
Ami pedig a harmadik Rózát illeti, akit Jókai a nevére vett, Feszty Árpád feleségeként szülte meg gyermekét, a festőnővé váló Masát, akit e könyv borítóján is láthatunk, az általa megfestett Jókai-portréval. A tágabb család nőtagjai közül többen is tehetségesek voltak, ám életük alakulása nem tette lehetővé számukra a művészi érvényesülést.
Nagy Bella egy nem túl tehetős zsidó kispolgári család leánygyermeke volt, aki számos oktatási intézményben végzett tanulmányokat. Házasságkötésük okán Jókai gyakorlatilag kénytelen volt minden családtagjával megszakítani a kapcsolatot, hiszen azok nem támogatták egyrészt a közöttük lévő hatalmas korkülönbséget, másrészt nem tetszett nekik Bella vallása sem.
Ne legyünk álszentek: attól is féltek, hogy a Jókai-vagyonnak is búcsút inthetnek, ezért minden követ megmozgattak azért, hogy a házaspárt ellehetetlenítsék. Házasságukat, amely Jókai haláláig tartott, négy és fél éven át pletykák és botrányok övezték.
A könyv gyakran hivatkozik Váli Marira, aki valójában az író unokahúga volt, és 1 700 oldalnyi kéziratott hagyott hátra. Ebből többek között az is kiderül, milyen fájdalmas volt számára, hogy ő nem kapra meg otthon azt a támogatást, amelyet a Jókai család nőtagjai igen.
A nemrégiben megjelent könyv szerzője érzékenyen és kritikus szemmel vizsgálja Jókai Mór életének női szereplőit, valamint azt, hogy az író regényeiben miként ábrázolta a női karaktereket.
