Jókai 200: két évszázad mesélője és a felvidéki próza titkai
Február 19-én a dunaszerdahelyi Country Pubban Jókai Mór 200. születésnapját és így a Magyar Széppróza Napját is ünnepelték a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) kerekasztal-beszélgetésén. Nagy Erika vezetésével Csáky Pál, Z. Németh István, Póda Erzsébet és Morva Mátyás mesélt Jókairól és a felvidéki prózáról.
Az estét Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke nyitotta, és rögtön egy közkeletű előítéletről szólt.
– mondta, de rögtön hozzátette, hogy szerinte ez nem igaz. Jókai nem elavult, hanem időtlen: a szókincse, az emberszeretete, a nemzeti hűsége olyan értékek, amikre a mai gyerekeknek is szükségük van, és mindenkit arra biztatott, hogy adjanak egy esélyt a nagy klasszikusnak.
Morva Mátyás író és szerkesztő viszont egy személyes történettel hozta közelebb a témát. Elmesélte, hogy gimnazistaként imádta Jókait, különösen A kőszívű ember fiait és Az arany embert. Szerinte Jókai kötelező olvasmányként is megállja a helyét, még ha sokan meg is próbálják kivenni a tananyagból.
– tette hozzá határozottan.
Póda Erzsébet másképp közelítette meg Jókait. Elárulta, hogy neki eleinte nehezen mentek a regényei.
– vallotta be, de aztán rájött, hogy Jókai stílusa filmszerűen zseniális.
Z. Németh István már gyerekként rajongott Jókaiért, igaz, nem a könyvekkel kezdte.
– idézte fel.
Később a Szegény gazdagok pörgős krimijét falta, de A kőszívű ember fiai első negyedénél nála is betelt a pohár. Szégyellte is magát érte, de ezt a regényt nem sikerült végig olvasnia.
Csáky Pál, aki politikusi múltja után újra az írás felé fordult, a lélek fontosságát emelte ki.
– mondta, és Jókait olyan írónak nevezte, aki a magyar lélek mélységeit mutatja meg. Szerinte ez az, amit semmilyen mesterséges intelligencia nem fog utánozni.
– fogalmazott szenvedélyesen.
A beszélgetés második fele a szlovákiai magyar próza helyzetére fókuszált, és itt igazán kinyílt a világ. Morva Mátyás, aki antológiák összeállításán dolgozik, elismerte, hogy a kortárs irodalom vegyes képet mutat. Sokszor élmény- és ötlethiányosnak tartja ezeket a műveket, de nemcsak a felvidéki, hanem az egész Kárpát-medencei prózáról gondolja ezt. Ugyanakkor optimista: szerinte a gyöngyszemek miatt érdemes kutatni.
– mesélte és hozzátette, hogy a terjedelmi korlátok miatt sok jó mű kimarad, pedig két kötetet is meg lehetne tölteni.
– magyarázta, de a fiatalokban már látja a változást: az új generáció az angol nyelvű popkultúrából merít, és ez felszabadítja őket.
Z. Németh István egy aggasztó trendet hozott fel példának.
– mondta keserűen. Szerinte ma mindenki írni akar, de olvasni alig, és ez a széppróza igazi válsága. Pedagógusként és szerkesztőként próbálja inspirálni a gyerekeket, de a horror és a thriller tarol, a szépirodalom meg háttérbe szorul. Azt is megjegyezte, hogy nagyon ritka az, akivel el lehet beszélgetni akár a közelmúlt kortárs, akár a felvidéki irodalomról.
Csáky Pál a felelősségre fókuszált.
– mondta, és hangsúlyozta, hogy a felvidéki magyar történeteket csak az itteni írók tudják hitelesen megörökíteni. Szerinte az elmúlt harminc év gazdagsága kincset ér, és az írók erkölcsi kötelessége, hogy lenyomatot hagyjanak róla.
– figyelmeztetett.
