Izzik a galagonya…
Weöres Sándor verseit nem lehet megunni. Teljesen mindegy, hogy apró gyermek vagy felnőtt az ember. Kattognak, zenélnek bennünk a ritmikus sorok.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Most épp ez zakatol bennem. Mert ideje van, a természet felölti szép tarka gúnyáját, mielőtt téli álomba merülne. Csoda-e, hogy a szavak nagy mesterét is megihlette az ősz? S ha hiszünk a mesékben, akkor még akár az is előfordulhat, hogy a galagonya
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/42. számában.
Címkék
