Isten háta mögött
Mindig beleborzongok, valahányszor elolvasom Kányádi Sándor költeményét. Nekem az egyik legszebb karácsonyi versem.
Mindössze négy rövid versszak, de benne van a magunkra maradottság minden fájdalma. Érthetjük akár egy közösségre, de saját személyünkre is. Ám mivel a szerző erdélyi, hát „adja magát”, hogy az ottaniak életérzését próbálta papírra vetni. S mi, akik szintén határon kívül rekedtünk, sokkal könnyebben át tudjuk érezni a vers hangulatát. Most csak az első két versszakot idézném, érdemes hangosan elolvasni, de dalban is feldolgozták már. „üres az istálló s a jászol / idén se lesz nálunk karácsony / hiába vártok / nem jönnek a három királyok // sok dolga van a teremtőnek / mindenkivel ő sem törődhet / messzi a csillag / mindenüvé nem világíthat.”
Megjelent a MAGYAR7 50. számában.
