HANGOLÓ – Rendhagyó irodalomóra a könyvtárban
A Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár 2022. december 19-én rendhagyó irodalomórára invitálta a Neratovicei téri Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola diákjait. A foglalkozás egy középiskolásoknak tervezett előadássorozat első része, melynek témája kortárs irodalom, mint zene. A könyvtár célja, hogy a diákokat zenével és játékos feladatok segítségével „hangolják”, közelebb hozzák az irodalom szeretetéhez, és ösztönözzék őket az olvasásra, könyvtárlátogatásra.
A középiskolásokat a könyvtár munkatársa, Zlatarits Anett köszöntötte. Az előadók, Mezei Máté és Mezei Ádám a kora középkortól napjainkig tartó virtuális utazás során mutatták be az irodalom és a zene kapcsolatát, miközben hangszereket is a kezükbe ragadtak és zenével nyomatékosították mondanivalójukat. Máté eredetileg magyar–történelem szakos tanár, de három év tanári gyakorlat után váltott, és jelenleg a nagymegyeri zeneiskolában gitárt oktat. Ádám szintén tanárnak készül, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem hallgatója.
A két fiatalember először a kora középkorba kalauzolta a dunaszerdahelyi diákokat, Máté és Ádám elmesélték, hogy akkor lényegében csak vokális zene létezett, hangszerkíséret nélkül, és azt is csak a kiváltságosok művelhették.
A vallásos tematikájú dalokat rendszerint a középkor hivatalos nyelvén, latinul adták elő. A testvérpár be is mutatott egy ilyen dalt, de ők már modernebb hangszereléssel, gitárkísérettel adták elő. Máté elmesélte, hogy a korai időkben a zene és a költészet ritkán találkozott, inkább egymás mellett éltek egész a XIX. századig, a blues megjelenéséig (üde kivétel ez alól a históriás énekek korszaka, amelynek műfaja a 16. században, a török hódoltság korában alakult ki, s legismertebb képviselője Tinódi Lantos Sebestyén, lényegében ez volt a régi magyar műzene első műfaja – szerk. megj.).
Még a XX. század első felében sem azt tartották szem előtt a költők, hogy verseik megzenésíthetőek-e vagy sem, azonban olyan előadók, mint például Földes László Hobo már vállalkoztak ilyesmire és sikerrel tették (habár azt is le kell szögezni, hogy ebben az esetben Hobo „felbujtóként”, azaz irodalomközvetítőként és előadóként fontos, hiszen a költeményeket egy esetben sem ő zenésítette meg). A testvérpár elő is adott egy Hobo Blues Band szerzeményt, nevezetesen a Középeurópai Hobo Blues II. című dalt, melyben Hobo több irodalmi utalást is elrejt. Mátéék próbálták a közönséget arra ösztönözni, hogy fejtsék meg ezeket az utalásokat, de kezdeményezésük sajnos kevés sikert aratott.
Ezután Bob Dylan munkásságát hozták fel példának, akinek zenéjét és költészetét egyaránt elismerik, az utóbbit ráadásul 5 éve Nobel-díjjal jutalmazták.
A jelenkori magyar kulturális kezdeményezések között pedig már több olyan is akad, ahol szándékosan kapcsolják össze a zenét és a költészetet. Példaként a Rájátszás című projektet említették, ahol „kortárs költők és zenészek dolgozzák át egymás munkáit, hogy közösen valami újat szüljenek.” Az előadás nagy részében a diákok nemigen szólaltak meg, bár Mátéék sok kérdést intéztek hozzájuk. Amikor azonban a szűk másfél órás bemutató óra a végéhez közeledett és arról ment a polémia, hogy milyen szöveg tekinthető szépirodalomnak, igazából akkor lehetett tapasztalni, hogy a diáksereg mintha feloldódna és a vélemények ütköztetése is elkezdődött. Kár, hogy nem akkor kezdődött el az előadás...
fejtette ki Máté.
