Grendel Lajos bőröndjei
A Léván 1948-ban született Grendel Lajos lehetne egyszerűen csak felvidéki magyar író, akit a szlovák irodalmárok is számon tartanak, köszönhetően Karol Wlachovskýnak, aki számos regényét szlovák nyelvre fordította. De Grendel csak születése okán felvidéki magyar, valójában az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő alakja, akinek műveit számos nyelvre lefordították és elismerően méltatták.
Nem meglepő tehát, hogy számtalan interjú és mélyebbre hatoló beszélgetés készült vele az évtizedek folyamán. Ezek alapján sok olyan tényre is fény derül, amelyekről általában az elemzésekben, kritikákban sosem esik szó, pedig éppenséggel segítenének megérteni az első olvasásra homályosnak tűnő összefüggéseket is.
Grendel 2018 decemberében bekövetkezett halála után néhány évvel a budapesti MMA Kiadó (a három betű valójában a Magyar Művészeti Akadémiát jelenti) több könyvet is szentelt a Kossuth-díjas írónak. 2023-ben megjelentette az Összegyűjtött elbeszélések című kötetet, amelyet 2024-ben a Naplók könyve követett és az
idén látott napvilágot a Vallomások könyve, amelyet a vele készült interjúkból és beszélgetésekből Grendel kortársa, Tóth László költő, művelődéstörténész állított össze, de a könyv tartalmazza az írónak nem sokkal a halála előtt (2017–2018 között) készült és Önéletrajzi töredékek címmel közreadott feljegyzéseit,
amelyeket akár egy szubjektív irodalomtörténetként is olvashatunk, mivel azokról az írókról ír, akikkel élete során közelebbi kapcsolatba került, de fontos dolgokat közöl életéről, különböző irodalmi eseményekről, könyvkiadói és lapszerkesztői működéséről, egyetemi oktatatói tevékenységéről és időnként szükségszerűségből is elvállalt közéleti szerepléseiről.
Tóth Lászlóról közismert, hogy igyekszik mindennek alaposan utána nézni, legyen szó színháztörténetről vagy éppen a felvidéki magyarok 1945–1948 közötti meghurcoltatásáról. Grendel Lajos esetében persze nem volt könnyű dolga, hiszen már csak a magyar nyelvű interjúk számbavétele is komoly utánajárást és kutakodást igényelt, arról nem is szólva, hogy ezeknek a beszélgetéseknek a készítőit (esetleg jogörököseit!) is meg kellett keresnie, hogy beleegyezésüket kérje az ismételt közléshez. Mint a könyv utószavában megjegyzi, nem is sikerült mindenkivel kapcsolatba lépnie, így ezek az interjúk kimaradtak, ahogy azok a beszélgetések sem kerültek a válogatásba, amelyek más nyelven készültek és külföldön láttak napvilágot.
Az interjúk legnagyobb része Grendel írói munkásságát érinti, de egyik-másik beszélgetésből az is kiderül, hogy melyek az író kedvenc ételei vagy milyen tárgyak veszik körül. Nem mellesleg a zenei ízlése is kifogástalan volt. Az interjúk készítői között újságírók, pályatársak és nagyon ismert írók is vannak, tehát önmagában már ez is változatos képet vetít elénk.
A kötetet egyébként az idei Ünnepi Könyvhéten, június 13-án mutatták be Budapesten Grendel Ágota, Tóth László és az MMA Kiadó ügyvezetője, Szentmártoni János közreműködésével.
Grendel Lajos 1987-ben jelentette meg a Bőröndök tartalma című elbeszélésválogatását, és erre utalva leszögezhetjük, hogy az író bőröndjei tele vannak jól sikerült, de olykor a kritika által elmarasztalt művekkel is. Tudomásom szerint volt néhány regénye, amelyeket magyarországi barátai rossznéven vettek, mivel úgy vélték, hogy letért arról az útról, amelyet korábbi munkái alapján szinte kijelöltek számára. Az interjúk némelyikében ez is szóba kerül, ahogy időnként maga is elismeri, hogy nem sikerült valóra váltania eredetei elképzelését. (Talán attól voltak túl nehezek azok a bőröndök, mert mások is belepakolták a holmijaikat...) Ez az önkritikus és egyben önironikus szemlélet is Grendel sajátos vonása, elvégre az író ezzel kézzelfoghatóvá teszi, hogy önmagát is úgy látja, ahogy hőseit. Bárcsak ezzel mások is így lennének...
