Gazdaregulák és más érdekességek
Mindig érdeklődéssel veszem a kezembe azokat a helyi kiadványokat, amelyek egy-egy település múltjáról, az ott élők hagyományairól és jelenéről „tudósítanak”, hiszen ezek az ismeretszerzés forrásai, történelmi, helytörténeti tudásunk gyarapításának fontos kútfői, melyek révén újra valósággá lesznek a feledésbe merült helyi értékeket is.
Presinszky Lajos két településről szóló könyve (bár már viszonylag régen, 2002-ben jelent meg), a mai ember számára számos ismeretlen dolgot közöl sok dokumentummal, amelyeknek már a nyelvezete is érdekes, különösen ha „hivatali”, közigazgatási nyelvezetről van szó, mondjuk a 18. századból. A könyv Presinszky Lajos–Móricz Zoltán: Somorja és Tejfalu földrajzi nevei és gazdaregulái. Megjelent a FOTOS – Szitás Zoltán gondozásában. (Korábban egy rövid cikkben írtam már egy Tejfalut érintő könyvről, nevezetesen Ozogány Ernő és Gyökeres György közös munkájáról, amely a híres-nevezetes dőrejárást, Tejfalunak ezt a régi farsangi népszokását mutatja be szöveggel és képekkel.) Ez a másik könyv csaknem kétszáz oldalon ismerteti meg az olvasót a két település múltjával. Az Előszóban Presinszky Lajos többek között a következőket írja:
A szerző könyve „tárgyának” a bemutatásával indítja munkáját, sok mindent megtudunk a címben szereplő települések földrajzi fekvéséről, faluközösségéről stb., de olyan dolgokról is, mint a tejfalui közbirtokosság rendszabályzata. De mi is az a közbirtokosság? Valamely közös ingatlan, legelő, erdő stb. birtokosainak a társulása, amelynek a feladata elsősorban az, hogy a közös vagyon használatát szabályozza. S hogy ez miként történt az évszázadok során a címben szereplő települések vonatkozásában, sok példát vonultat fel a szerző. Álljon itt csak néhány mondat, a nyelvezetet is szemléltetve egyben.
Magyarán, nem szabad csak úgy kivágni egy növendék fát, vagy annál nagyobbat anélkül, hogy a „hivatal” ne tudna róla, és ne adna rá engedélyt (úgy, mint manapság).
Érdekes a pásztorokról szóló szabályrendelet is, amelyet Somorja város erdőbirtokosai és Tejfalu község közbirtokosai 1896-ban fogadtak el. Ez a pásztorokról szóló rendszabályzat mindenre kitér, pl. arra, hogy:
S két másik a sok közül:
A kötet részletesen taglalja a jeles napokhoz és ünnepkörökhöz fűződő gazdaregulákat. De mi is a regula valójában? Szabály, előírás, szabályzat. Mert rend a lelke mindennek…
írja Presinszky, s az erre vonatkozó hatalmas anyagot témák szerint csoportosítja. Íme néhány példa:
Vagy:
Van, amelyik versbe is van szedve:
Persze az utcák, dűlő-, határ- és víznevek is benne vannak a könyvben, jól dokumentálva, mennyire változtak az évek során. Érdekes a könyv Poros, peres iratok a határvitákról című fejezete is. Somorja polgárainak évszázados törekvése ugyanis a birtokterület növelése volt. A könyv számos dokumentumot közöl, pl. azt is, amely a Somorja és Tejfalu közötti határvitát emlegeti fel. Megtudjuk azt is, hogy az örökölt vagyon el nem idegeníthető, és a
(Tehát elsősorban a fiúk örökölnek, de előfordul, hogy a lányok is.)
A könyv végén népszámlálási adatok találhatók.
Presinszky Lajos –Móricz Zoltán: Somorja és Tejfalu földrajzi nevei és gazdaregulái című munkája elsősorban a pedagógusok, helytörténészek stb., és a helyi lakosok számára lehet érdekes, hisz sok olyan adat, ilyen-olyan név, elnevezés bukkan fel, amely ismerős lehet, de ma már más az elnevezése.
Ez a kötet is olyan, hogy bárhol bele lehet olvasni, sok helyen el lehet kezdeni a könyv olvasását, közben régi nevek bukkannak fel, legyen az személynév, vagy egy dűlő neve. Aki teheti, lapozzon bele, olvassa el, milyen regulák szabályozták a gazdálkodók, az akkor élt emberek életét.
