Fülöp Antal már odaát ír, szerkeszt, zenél...
A gyászoló család mély fájdalommal tette közzé a sajnálatos hírt, hogy 82 éves korában elhunyt Fülöp Antal Madách- és nívódíjas író, színműíró, költő és publicista, médiacsaládunk külső munkatársa. A szeretett férj, édesapa és nagyapa búcsúztatása január 29-én, csütörtökön 14 órakor a komáromi Brigetio temetkezési vállalat Megyercsi utca 30. szám alatti búcsúztatótermében lesz. Hozzátartozói azt kérik, hogy a fájdalmukban osztozni akarók koszorú helyett egy szál virággal emlékezzenek meg Róla.
Fülöp Antal 1943. december 13-án Budapesten született. Iskoláit Komáromban végezte, lakatosnak tanult, majd 1962-ben érettségizett. A tényleges katonai szolgálat letöltése után különféle foglalkozásokat űzött: munkás, bányász, diszpécser, laboráns, gumivulkanizáló, dokkmunkás, később újságíró, szerkesztő, szabadfoglalkozású író és éjjeliőr volt.
Kreativitása azonban korán megmutatkozott: az irodalom mellett a zene és a képzőművészet is foglalkoztatta. Alapító tagja volt a közkedvelt Komáromi Dixieland Bandnek, amely 1986-ban, egy zsolnai fesztiválon első díjat nyert. Később kollázsai jelentek meg a Nap címoldalán, a Kalligram 1993. évi naptárán és másutt. 1989-ben Cúth Jánossal, Soóky Gál Lászlóval és Finta Lászlóval együtt létrehozta az éles, kritikus hangvételű „rendszerváltó“, Reflex című regionális közéleti hetilapot, amely 1990-ben anyagi okokból megszűnt. 1989-ben aktív tagja lett a Független Magyar Kezdeményezésnek (FMK), majd annak párttá alakulása után a Magyar Polgári Pártnak is néhány évig tagja volt.
Első írását az Irodalmi Szemle 1970- ben közölte. Szélesebb körben a Fekete szél című antológia által vált ismertté. Első kötetére azonban csaknem egy évtizedet kellett várni. A Kedvező pillanat című elbeszélés-kötete sajátos színfoltja a szlovákiai magyar kisprózának. Írásaiban a kisvárosi környezet tipikus alakjai elevenedtek meg, többnyire a társadalom, az érzelmi-etikai élet perifériájára sodródottak. Vad indulatok, zabolátlan ösztönök sodorták hőseit önpusztító helyzetekbe.
Az 1992-ben megjelent Piszkos ember című regényének is ebből a környezetből származik a központi alakja. Az örömtelen környezetben, a családi biztonság és szeretet hiányában eltöltött gyermekkor által determinált sors tragikus kifejlését rajzolja meg benne, sokszor a szociográfia pontosságával. E regény 1993-ban Madách Imre-díjban részesült. További művei: A bemutató című színmű (2003) és az Ami ragyog, ami nem (prózák, versek – 2005). A Morcogi vitéz karácsonyi paripája című hangjátéka pedig elhangzott a Szlovák Rádió magyar adásában. Rudolf Sloboda Armagedon na Grb-e című drámáját pedig lefordította magyar nyelvre. Írásai a Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Madách, Pozsony 1972), a Múllók városa (meseantológia. Madách, 1980), a Mesevarázs (meseantológia, Kalligram Kiadó), a Csehszlovákiai magyar elbeszélők (Madách Kiadó) és a Tudósítás egy ország elvesztéséről (Széphalom Könyvműhely) című kötetekben is megjelentek.
A Boráros Imre Kossuth-díjas színművész felkérésére írt Istennel a hazáért című egyfelvonásos drámájáról először portálunknak nyilatkozott. Annak sikeres bemutatóját 2019. december 19-én Keszegfalu kultúrházában tartotta a Boráros Imre Színház. A premier kapcsán a Ma7-nek elmondta:
„Örökifjú“ Tóni barátunk magvas gondolatait a Magyar7 hetilapban is rendszeresen megosztotta. Január 25-én éjjel távozott az élők sorából, de emlékét, továbbgondolásra érdemes üzeneteit és frappáns humorát örökké megőrizzük az emlékezetünkben! Szerkesztőségünk és az olvasóink nevében is részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak!
