Feketén-fehéren
Ifj. Nagy Dániel dunaszerdahelyi amatőr képzőművész önvallomásszerű limitált kiadású kötetet jelentetett meg, melyből megtudhatjuk, mikor és hogyan került kapcsolatba a művészettel, összegzi eddigi kiállításait és azok tanulságait, továbbá versekkel és személyes gondolatokkal teszi színessé a naplószerű kiadványt.
Dani 2010-ben kezdett el behatóbban ismerkedni a képzőművészettel, majd a különböző technikák elsajátítása következett. Modelleknek elsőként saját ismerőseit kérte fel, de olyan is előfordult, hogy csupán arra kérte őket, gondoljanak két színre, s az alkotó e két szín használatával létrehozott munkái nem egyszer találkoztak a felkért alanyok képzeletvilágával. A képzőművészt már a kezdetektől foglalkoztatta a fény és árnyék játéka, s a korai munkáin ezt leginkább ceruza- és szénrajzokkal jeleníti meg, később már akrillal és olajjal vászonra is dolgozik.
Egy oltárkép kálváriája, félbeszakított kiállítás, piszkos háttérjátszmák... Nemtörődömség? Szándékos szabotázs? A könyv, ahogy maga Dani is őszinte, szókimondó, szubjektív, öncenzúramentes.
Dani éppúgy tisztában van a saját erényeivel mint a hibáival. Kompromisszummentessége, makacssága, megalkuvásra képtelen habitusa, túlzott őszintesége sokszor volt szálka olyanok szemében, akik már észre sem veszik, hogy a mindennapi életben is szerepeket játszanak, és amúgy sem zökkenőmentes bő évtizedes képzőművészi pályafutását sem segítette abban a világban, ahol a pénz, a helyezkedés, a képmutatás és az érdekkapcsolatok uralnak mindent. Persze nincs új a nap alatt, így volt ez mindig is, csupán az ember gyakorta meghökken azon, hogy a legkisebb homokozókban is tornádó méretű porviharok dúlnak, még akkor is, ha ezt semmi sem indokolná. „Csakazértis”. Persze ez csak az egyik oldal, a Danié.
A könyv címe Fekete és fehér, mint ahogy a borítón szereplő vers címe is...
Minden, ami az elmúlt időkben velem történt, azt itt feketén-fehéren leírom. Minek színezzem...
Milyen indíttatásból fogant meg benned ez a kötet? Volt ennek a könyvnek valamilyen koncepciója?
Már egy ideje papírra vetettem mindent, ami menet közben felgyülemlett bennem. Jegyzeteltem, naplóztam. Talán a nagymegyeri, megszakított kiállításom volt az a fordulópont, ahol már tudatosan „szedtem össze” a történéseket. Akkor gyülemlettek fel bennem azok a dolgok, amelyek már nagyon zavartak és arra ösztönöztek, hogy leírjam. Az átlagember ugyanis csak a szépet és a jót látja, legyen szó egy kiállításról, vagy bármilyen más rendezvényről. Persze a könyv nemcsak erről szól, és nem kimondottan ezzel a szándékkal íródott.
A keserű tapasztalatokon túl én olyasmit is érzek, hogy a könyv mintegy segítségképpen, vagy akár útmutatóként azokhoz is szól, akik épp pályakezdők és akár a közeljövőben egy kiállítás megszervezése is a nyakukba szakadhat.
Így is föl lehet fogni, de valahol mindenki saját magának vonja le a tanulságokat. Nem az a célom, hogy én most megmondjam a tutit, hogy mit, merre és hogyan kell csinálni, illetve kivel vagy kivel ne, hanem ezek a saját tapasztalataim. Hogy ehhez ki hogyan viszonyul, az egy másik dolog. A Covid alatt volt időm rendszerezni a feljegyzéseimet és tulajdonképpen az egészet magamnak írtam, hogy legyen ennek egy lapozható formája is. Ez ugyanis akkor sem veszik el, ha a digitális formátum „csődöt mond”. Ha ez mást is érdekel, neadjisten azonosulni is tud vele, az meg egy külön öröm számomra.
Mi ennek a könyvnek a műfaja? Hiszen tartalmaz személyes, néha filozofikus gondolatokat, verseket, leírásokat, élménybeszámolókat. Az egész végül is naplószerű és nagyjából kronologikusan halad, mégsem mondanám rá egyértelműen, hogy ez egy napló.
Talán a naplóhoz áll a legközelebb, de ahhoz sem teljes mértékben, hiszen vannak benne mindenféle átvezető szövegek is, tehát a naplótól is szabadabb stílusban fogant. Fel lehet fogni azonban portfólióként is, ki minek tekinti...
Ami a könyv formáját illeti, ez egy kemény borítójú, nagyon igényes papírból készült kiadvány, melynek a tördelését is te végezted, azonban a könyv vastagon limitált példányszámban jelent meg. Miért?
Számomra ez egy fontos kiadvány, mivel rólam szól, így érzelmileg kötődöm hozzá. S ha így van, akkor már törekszem arra is, hogy a kinézete is igényes legyen, és személyesen is adjon valamit annak, aki megveszi. Nyilván így nem olcsó, cserébe azonban sorszámozott és személyre szóló, névvel ellátott példányt kap az, aki megrendeli, mivel csak akkor nyomtattatok ki egy bizonyos tételt, ha beérkezik X számú megrendelés. Egy átlag könyvet bárki megvehet egy könyvesboltban, ez azonban nem olyan. Nem jobb vagy rosszabb, hanem egyedibb. Manapság már nagyon megválogatják az emberek, hogy mire adják ki a pénzüket, és ha már kiadják, az a valami legyen egyedi és személyes jellegű. Aki megrendeli ezt a könyvet, az értéknek tekinti – nem tudva arról, hogy mi van beleírva – és ez számomra is egy bizalomerősítő visszaigazolás, hiszen vagy követte azt az utat, amin eddig is jártam, vagy kíváncsi rá, ami által bizonyos szintig értékeli is.
Én viszont elég sok olyan dolgot fedeztem fel, ami ezt az igényességet némiképp beárnyékolja. Nagyon sok „melléütés” illetve helyesírási hiba van a szövegben, számodra ez nem zavaró?
Tudok ezekről. Azonban ebben is próbáltam a legautentikusabb lenni. Sokszor nagy sebtében feljegyeztem valamit egy cetlire vagy egy noteszbe, amiken aztán akkor sem változtattam, amikor a könyvbe kerültek. Én azt gondolom, hogy így hiteles. A hibákkal, a stresszel, a sietséggel együtt. Szándékosan nem adtam korrektornak a szöveget, mert annyira tisztán azt a pillanatnyi, éppen adott, akkor átélt állapotot próbáltam közölni, amennyire csak lehet. Ami számomra is túlságosan zavaró volt, azt azért javítottam, de bevallottan nagyon keveset foglalkoztam ezzel. Itt tartalom a lényeg, a hülyét pedig el tudjuk olvasni elipszilonnal és pontos j-vel is...
Ahogy gyakran a neten a kommentekben, mert sok embert ott is zavar ez... De aki így is vállalja az olvasást, hol találhat rá a könyvre?
A Facebook oldalamon megtalál: https://www.facebook.com/ifjnd.drawings
