Esti sugárkoszorú
Kedves és rég nem látott küldeményt hozott a posta. Esküvő értesítőt. Illik dísztáviratot küldeni. Sajnos, manapság már szinte mindegyiken van előre nyomtatott sablonszöveg.
Pedig én azt szeretem, ha magam írok. Valami szépet. Pici fejtörés után eszembe jutott néhány verssor. Remélem, ráfér a papírra. Olyan gyönyörű! Tóth Árpád helyettünk is megírta.
Az utolsó versszak került a dísztáviratra:
„Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!”
Ha egy kis szívzuhogásra vágyunk, érdemes elolvasni az egész verset. Én megtettem, többször is…
