„Éj-mélyből fölzengő…”
Napok óta ez a verssor csilingel bennem. Hiába, itt a tél, jön a karácsony. Weöres Sándor pedig az egyik kedvenc költőm.
Fotó:
pixabay.com
Gyermekem az ő versein cseperedett, még beszélni se tudott rendesen, de a versikéket már fújta. Ha én abbahagytam, ő folytatni tudta… Régi szép idők, régi szép Mikulás-napok és karácsonyok. Örökre szép Weöres-versek.
Rímek, ritmusok remekbe szabva, csak úgy hömpölyögnek, játékosan, pajkosan. Nyelvünk gazdagsága visszaköszön, miközben a sorok között maga az élet lüktet. Nem lehet nem szeretni.
Elolvasom hát egyszer, kétszer, többször… Hangosan, mantrázva. „Szétmálló hangerdő / csing-ling-ling - száncsengő. / Száncsengő - csing-ling-ling / tél öblén távol ring.”
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/48. számában.
Címkék
