Egy törpe a nagyemberek között

Egyben ráébreszt, hogy a tizennyolc évszázaddal ezelőtti időkből nagyon sok hasonlatosságot láthatunk minden más kor küzdelmeivel. Egy jellemző idézet:

És akkoriban is, mint a világ történetében számtalanszor, felbukkan a világvége eljövetele miatti félelem.

A könyv nem sima történelmi regény, hanem inkább történelmi tényeken alapuló paródia. Főhőse – ahogy azt a címe is elárulja – Zerkó, egy berber törpe, aki kalandok sorozatát, megannyi életformát, szerelmet, bánatot, háborút él meg. Valójában végigjárja a tekintélyes ókori nagybirodalmakat, olykor rabszolga, máskor római isten, majd börtönbe vetett rab, királyi bohóc, tolmács, tanácsadó, cirkuszi látványosság és nem utolsósorban hímringyó szerepében.

És itt rögtön el kell mondanom, hogy a szöveg nem éppen a finomlelkűeknek való. Sűrűn bukkannak fel benne a trágár kifejezések,  mindemellett – bár bővelkedő humorral, mégis felkavaróan – a durvasággal teli drasztikus jelenetek.

Tény, hogy mindkét jelenség jellemző az ábrázolt korra, a vulgarizmus és a kegyetlenkedés is, ezért érhető, hogy a törpe beszédstílusa e tekintetben is alátámasztja ezt a történelmi időszakot.

Zerkó élete alkonyán, miután megjárta a világot, Cipruson telepedik le. Itt halászatból él, estéit a helyi tavernában tölti. Az ivócimborák unszolására elmondja – ki tudja, már hányadszor – élete történetét. A regény nyelvezete tehát egy sokat próbált berbert állít elénk, aki ugyan nem tud írni, de útjai során sok nyelvet megtanult, és bőséges ízelítőt kapott az irodalomból, filozófiából és más tudományokból.

A törpe – hogy is másképp? – rejtélyes születésével kezdi az elbeszélést. Születésének helye Hippo Regius a Római Birodalom Afrika tartományában. Itt cseperedik fel egy nyomortanyán. De nem sokáig maradhat, mert nevelőapja, a Félszemű Datolyaárus nagyjából tizennégy éves korában eladja rabszolgának, egy kövér és kopasz ember veszi meg a gazdája számára.

Zerkó gyönyörű palotába kerül, sorsa jóra fordul. Gazdája sok mindenre megtanítja, és a termékenység isteneként tekint rá. Remekül telik az élete, amíg nem törnek be Hippóba a vandálok Göiserrik királyuk vezetésével. Előtte még kiéheztetik a várost, majd kezdődik a mészárlás és a fosztogatás. Zerkót nem bántják, mert hagyományaik szerint törpét ölni nem szabad.

A törpe királyi tolmács lesz, nélkülözhetetlen Göserrik számára további hódító útjain. Nemhiába tud tökéletesen berberül, latinul, görögül, és most már vandálul is. „Fél év alatt nemhogy remekül megtanultam vandálul, de kis híján magam is vandállá lettem. Úgy csuláztam a mézes vízbe, mint egy kiköpött vandál. Úgy lapdáztam emberfejjel, mint egy igazi vandál. Úgy ordítottam torkom szakadtából, hogy ´Röööááárrrr!´, ha valaki el akarta vanni az ezüstkorsómat, mintha csak Löffar, az őstörpe ükunokája volnék. Nagyon úgy tűnt, hogy mindazon tények ellenére, hogy 1. berbernek születtem, 2. római isten lettem, 3. valójában görög vagyok – vandálként fogom leélni az életemet.”

További jelentős ókori helyszínek megismerése után némi kerülővel jut el Attila hun királyhoz, aki először látni se akarja, inkább elajándékozza őt Aetius római vezérnek.

De úgy látszik, az sem rajong a törpékért, ezért azonnal tömlöcbe veti. Ezután Budához, Attila bátyjához kerül. Itt van igazán jó sora, habár a harcok, öldöklések nincsenek ínyére. De szívesen tesz eleget udvari bohóci, tolmácsi, tanácsadói feladatainak. Amikor a halálkomoly és mogorva Attila megöli Budát, bohém életvitelű testvérbátyját, Zerkó Attila törpéje lesz. A hunok királya annyira megkedveli, hogy egy lépést se tud már megtenni nélküle. A talizmánja lesz. Zerkó többek között ezt mondja róla:

Nem tehetett róla, így született, és erre nevelték. Lehet utálni, de csak olyan volt, mint az összes politikus és az összes nimfomániás ribanc: még, még, még…”

További kalandokat, megpróbáltatásokat él meg Zerkó, de már nem részese a hadjáratoknak. „Már réges-régen nem érdekel a politika. Megtanultam, hogy a világ nélkülem is remekül el tud pusztulni. Akkor meg minek törjem magam?”