Egy rólunk szóló könyv
A közelmúltban jelent meg az ismert tanár, nyelvész, közíró, tudományos szakíró Kovács László Nyelvünkről – nyelvünkért című könyve, amelyet a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium Az Iskoláért és az Anyanyelvért Alapítványa jelentetett meg 2023-ban.
Felelős kiadóként Németh Tibor kuratóriumi elnök neve szerepel a könyvben. S itt rögtön álljunk is meg egy pillanatra… Szokatlan, s egyben megható, hogy egy testvériskola hosszan tartó figyelme olyan „apróságokra” is kiterjed, mint a másik (testvér)iskola hajdanvolt tanárára való töretlen odafigyelés, amelynek eredményeképpen akár egy könyv is megszülethet.
"A győri Kazinczy Ferenc Gimnázium és a szlovákiai Somorja Magyar Tannyelvű Gimnáziuma 1985-ben kötött testvériskolai szerződést. (…) 1985-ben a somorjai gimnázium alapításának 30. évfordulóját ünnepelte abban az új iskolaépületben, amely két évvel korábban készült el, és amelyben azóta is működik az intézmény.
- írja Németh Tibor igazgató az Előszóban, és a következőkben röviden bemutatja (nyilván a magyarországi olvasók kedvéért is) Kovács László eddigi munkásságát.
- írja a könyv szerzőjét idézve Németh Tibor, miközben megemlíti kutatói-tankönyvírói tevékenységét, s azt a fontos, mára még mindig be nem fejezett nagy ívű, hatalmas munkát, amelyet szerzőtársával, Görföl Jenővel végez, s amelynek kézzelfogható eredményei azok a könyvek, amelyek a mai Szlovákia területén fellelhető, elsősorban középkori építészeti emlékeket mutatják be.
Valóban, nyelvészeti írásokat fog egybe a több mint 120 oldalas könyv. Ez azonban ne riassza el a mindenkori olvasót, mert a benne található írások a „laikus” ember számára is könnyen „emészthetőek.” A könyv címe egyszerű, Nyelvünkről – nyelvünkért, mégis találó, hiszen a két szóban benne van a kötet „tartalmának” a lényege. A laikus ember számára is „kiolvasható” belőle a mi itteni vagy itthoni magyar nyelvünk, anyanyelvünk sok évtizedes létének viszontagságos „története”. Kezdve a nyelvi lét, vagy létezés megkérdőjelezésétől a nyelvi romláson, a nyelvváltás és nyelvelhagyás kérdésén át a „csakazértis” reményteljes vállalásáig. Ne feledjük azonban el, hogy ilyen címmel már legendás nyelvészünk, Jakab István is megjelentetett könyvet, a címválasztás tehát valószínűleg egyben a tisztelet jele is.
A kötet első írásának a szerző által is vállalt „műfaja” a vallomás. Címe egyszerű, egy kérdés, amit mindenki vagy feltett már magának, vagy majd egyszer megkérdezi önmagától: Mit jelent számomra anyanyelvem?
- írja Kovács László, de hogy hol mindenhol hallatta a hangját anyanyelvünk, s annak tisztasága védelmében (a közlési tér határt szabó volta miatt) csupán néhány, még az „átkosból” való írásának a címét említem meg s egy rövid idézetet: Népünk javát szolgálják – Hozzászólás a fogyasztási szövetkezet közgyűlésén (Zsére, 1976.) („Az önök szövetkezete és annak vezetői (…) fontos szerepet játszanak községünk életében. Ezt a szervezetet tagjai igazán magukénak vallhatják, mert hisz a sok szervezet közül az anyanyelvén szól tagjaihoz az üzletek tábláiról, a gyűlés meghívójáról, az elnöki asztaltól. Vezetői tudatosítják, hogy szüleik, nagyszüleik ősi örökségének, az édes anyanyelvnek birtokosai, amellyel bátran élnek otthon és idegenben. Ezáltal erkölcsi tartást adnak a falu erkölcsileg ingatag lábon álló lakóinak is.”);
Hozzászólás a szakszervezetek közgyűlésén – Dunaszerdahely, 1981.; Közösségünk szabad önmegvalósításáért – Felszólalás a nyelvháború ellen tiltakozó nagygyűlésen, Debrecen, 1995.; és sorolhatnánk az egyes írások címét és lényegi tartalmát,
de kitérhetnénk azokra az írásokra is, amelyek az anyanyelvi neveléssel foglalkoznak
(mert ez is rendkívül fontos szegmense nyelvi létünknek), vagy azokra, amelyek tudományos kutatómunkájába engednek betekintést.
A Nyelvjárások – nyelvtörténet fejezetcím alatt megjelenő írások se rettentsék el a mindenkori „laikus” olvasót, hiszen számos ismerettel gazdagíthatnak bennünket. Például megtudhatja az olvasó, mi az a diglosszia, mi a köznyelv és a nyelvjárás, mi a legfőbb különbség köztük, de a nyelvjárásgyűjtésről is bőven szó esik a kötetben, meg sok minden másról, ami minden itt élő magyar embert érint, hiszen én- és önazonosságunk alapjáról, anyanyelvünkről szól a Nyelvünkről – nyelvünkért című, a közelmúltban megjelent könyv.