Egy modern, vérbő regény - Ács Margit: Élet a purgatóriumban

S valóban: anyák, nagyanyák, barátnők és más, szoknyát viselő karakterek sorakoztak elő, a háború utáni Budapest tipikusnak mondható figurái, küzdelmes, összetartó és széthúzó erőkkel és helyzetekkel viaskodva. Szerencsére, ahogy bővült és írta magát a történet, úgy tágult ki a történelmi horizont és bokrosodott a szereplők köre, s hovatovább egy több évtizedes, többgenerációs tabló bontakozott ki előttünk, középpontjában egy Boriska nevű lánnyal a korabeli Magyarországon. A korabeli fogalom alatt a huszadik század második felét és jelen századunk elejét kell érteni. 

Adva van egy budapesti kislány, aki úgy képzeli el a világot (nem is alaptalanul), hogy fönt van a mennyország, lent a pokol, és közte a földi életünk. Boriska élete ettől a felismeréstől kezdve – József Attilával szólva – determinált. Gondolhatnánk. Szerencsére (a huszadik századi magyarországi-budapesti, s részben a vidéki élet mindennapjaiba kalauzolt olvasó szerencséjére), ez a sablon szétfeszíthető, hiszen az élet nem csak kínból és szenvedésből áll. A küzdelmek mellett jócskán akadnak örömök, sikerek, boldog pillanatok is. Bár ez utóbbiból a regény főhősének kevesebb jutott, köszönhetően annak a történelmi, társadalmi miliőnek, amit Rákosi- majd Kádár-rendszernek szoktunk aposztrofálni, s amely a rendszerváltás forgatagát követően sem volt képes megnyugtatóan megújulni. Vagy legalábbis lezárulni.

Mert az emberi életet nem a politikai-társadalmi változások és dátumok jelzőtáblái határozzák meg.

Boriska, Borbála, Bori néni valóban megjárja a purgatóriumot, hiszen a serdülő lány legszebb éveire az ávós zaklatások, a gimmnáziumból való kizárás nyomja rá a bélyegét, ami kitörölhetetlen nyomot hagy a további életén. Hogyan lehet első generációs, sikeres értelmiségi egy nőből, aki ilyen ódiumokkal kezdi a pályát? Aki ráadásul hátrányból indul, hiszen családja, a túlélés ösztönének engedelmeskedve, a kommunista rendszer túszává válik? Ez ellen csak lázadni lehet. Feloldódhat a sok feszültség a szeretet és a család általában konstansnak hitt epicentrumában?

Klasszikus, de modern eszközökkel megírt, kitűnő regény az Élet a purgatóriumban. Mentes a tipikus női lelkizéstől, mégis annyi szenzibilitással és együttérzéssel, amire csak egy nő képes. Ami nem csoda, hiszen Ács Margit (mint maga is vallja) analitikus szemmel nézi a világot, így egyszerre kap az olvasó belső és külső azonosulási lehetőséget a regény főhősével (és többi hőseivel). Valahol azt olvastam a regényről, hogy novellafüzérként is lehet olvasni, ami enyhén szólva félrevezető. Ez talán az idősíkok váltogatásának tudható be, mert a bő fél évszázadon át vonuló történetet nem lehet bárhol felütni; a történetek, élethelyzetek úgy rakódnak egymásra, hogy elválaszthatatlanok egymástól. 

Ami talán a leglényegesebb: Ács Margit ezzel a regényével felsorakozott a legjelentősebb női prózaírók sorába, olyan alkotók mellé, mint Tormay Cécile, Kaffka Margit, Szabó Magda és Jókai Anna.

Vele, pontosabban általa folytatódik az a vonal, amely európai rangot ad a magyar elbeszélőművészetnek. Ennek a „purgatóriumos” nagyregénynek ráadásul (tetszik, nem tetszik) tanulsága is van, főleg a mai korosztályok és a fiatalok számára, akik vagy csak hallomásból ismerik a múltat, vagy úgy sem. Esetleg áthallásos, megszépített vagy elhazudott történelmet ismernek. A tanulság nem más, mint a madáchi üzenet: az élet célja a küzdés maga. Nagy kérdés, hogy a mai fiatalok veszik-e, igénylik-e, s ha igen, értik-e ezt az üzenetet? Jó lenne igennel válaszolni a kínzó kérdésre. Mert a purgatóriumainknak hiába fordítunk hátat. 

Ács Margit: Élet a purgatóriumban. L'Harmattan könyvkiadó Budapest, 2021