Egy majomról
Igen, egy majomról szól Pablo Urbányi regénye, a Silver. Illetve több majomról is, és emberekről, mondhatnánk, az egész emberi társadalomról, de a főszereplője mindenképpen Silver, az intelligens gorilla.
Pablo Urbányi Ipolyságon született 1939-ben. Szülei 1947-ben Argentínába vándoroltak ki. Urbányi itt élt 1977-ig, majd politikai emigrációba kényszerült. Azóta Kanadában él. Argentínában magába szívta a spanyol kultúrát, műveit is spanyolul írja. Anyanyelvét azonban megőrizte, erről adott tanúságot, amikor 2004-ben és 2005-ben hazalátogatott szülővárosába, és részt vett a Silver, majd pedig a Naplemente szimptóma című regénye magyar fordításának bemutatóján.
A Silver szatirikus regény. Egy majom karriertörténete, aki teljesen civilizálódik a majomkodó emberek között. Silvert pici korában vásárolja meg és hozza magával tehetős otthonába egy amerikai szociológus házaspár.
A csimpánznak vélt majombébit (csak jóval később derül ki, hogy nem csimpánz, hanem gorilla) kutatási téma céljából hozzák Amerikába. Diane, a feleség döntő érve, hogy a majom megfigyeléséről egyedülállóan érdekes doktori disszertációt írhatna „Egy csimpánz fejlődése gazdag környezetben” címmel. Gregory, a férj, a Stanford Egyetem tanára, aki már korábban megszerezte doktori címét, szintén profitálhat a majomból, jó pár cikket kanyaríthat a témából, megkönnyítve ezzel a dombon álló pazar házuk jelzáloghitelének törlesztését.
Így került Silver az átlagosnál is magasabb színvonalú amerikai otthonba, ahol két fiúgyermek is élt, akik pedig nemcsak féltékenyek voltak rá, hanem kimondottan utálták, s hacsak lehetett, borsot törtek az orra alá. Diane és Gregory sorra nyerték a pályázatokat, amelyek projektjüket támogatták. Kutatásukat a tudományok hasznosnak tekintették az emberiség számára, mert általa „mélyebben megértjük majd önmagunkat”. Az emberek a majom és a dolgozat segítségével „megtudják majd, kicsodák, és mi tette őket ilyenekké”, ez pedig hozzásegíti őket, hogy „megváltozhassanak, és jobbíthassanak viselkedésükön.”
Persze ezt a készségét nem árulja el egy-két kivételt és Markót leszámítva, akiben barátot vél felfedezni. Silver elbeszéléséből megtudjuk, miként ébredt rá, hogy birtokában van az emberi tulajdonságoknak – az öröm és boldogság érzete mellett ott van benne az ítélőképesség, a határozottság, de a bosszú, a szorongás, a megaláztatás, a szívfájdalom és a gyász érzete, sőt megízleli az emberi szerelem édes gyümölcsét is. „A magány azok közé az érzések közé tartozik, amelyeket akkor még nem tudtam meghatározni.
A majmok utánozva tanulnak, vagy tanulás nélkül utánoznak. Gregory példáját követve magam is előhúztam egy whiskysüveget, s a fához vonszoltam testemet-lelkemet. Alig tudtam felmászni kezemben az üveggel, annyira nehéznek éreztem magam. Mikor végre odafent voltam, környezetemet immár egy üveggel gazdagítva, lecsavartam a kupakot, s ittam néhány kortyot. Még soha nem ittam whiskyt; égette a számat, s csaknem alighogy lecsúszott a torkomon, elöntött a forróság.”
Külön figyelmet érdemel Silver „művészi ébredése” a ház pincéjében talált festőállvánnyal, vásznakkal és kissé beszáradt festékekkel.
Gyors fejlődésnek indult absztrakt festészete nagyban növelte népszerűségét, most már művészi érzékkel és finomsággal megáldott lénynek tartották. A későbbiekben festményei bevétele jelentősen hozzájárult megélhetéséhez. De erre jóval később kerül majd sor. A majom gazdag környezetbe kerülése elnevezésű projektet a Kaliforniai Gorilla Alapítvány kampányának nyomására a visszarendező projekt, az őserdőbe való visszakerülés projektje és az erről írandó újabb disszertáció követte. S ha voltak Silvernek és további majomtársainak megpróbáltatásai a civilizációs folyamatban, annál nagyobbak érték az „ellenprojektben”. Ha csak azt nézzük, hogy a természet kínálta menü felettébb kellemetlen volt az emberi táplálékhoz szokott majmok ízlésének, s hol van még a többi gyötrelem… Hogy kerül vissza mégis Silver civilizált környezetébe? Körülményesen, komoly nehézségek árán, de humorral és leleményességgel is.
Marko, aki regényt ír Silver életéről, rögtön az elején leszögezi: „Úgy írok Silverről, mint egy barátról, bár olykor – anélkül, hogy felkiáltanék: ´Silver én vagyok´ – gyanúsan úgy fest a dolog, mintha önmagamról írnék; úgy írok róla, mint egy meleg, otthonos zugról, amely immár örökre eltűnt. Most ébredek csak rá. A történet azonban lényegében az övé. A költői ömlengések s egyéb banalitások alighanem az enyémek.”
Pablo Urbányi Silver című regénye a dunaszerdahelyi Nap kiadónál jelent meg 2004-ben, Dobos Éva fordításában.
