Egy magyar település Amerikában
Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc leverését követően sokan elmenekültek szülőföldjükről, hogy elkerüljék a megtorlást, de talán azért is, hogy új hazát találjanak maguknak. 1849 októberében Sáros megye korábbi főispánja, Újházy László (1795–1870) – aki 1849 nyarán a komáromi erődrendszer polgári kormánybiztosa volt – feleségével, öt gyermekével és több honvédtiszttel Hamburgban vitorlásra szállt és néhány napos angliai kitérőt követően a Hermann nevű hajó fedélzetén 1849. december 16-án megérkezett New Yorkba.
Mivel addigra már levelet váltott az USA akkori elnökével, Zachary Tylorral is, talán meg sem lepődünk, hogy alig egy hónap múlva, 1850. január 15-én a Fehér Házban fogadták őt, ahol előterjesztette azt a kérelmét, hogy az ország egy gyéren lakott, de művelésre alkalmas helyén települést alapítson családja és a magyar bevándorlók számára. Amerikában nagy rokonszenvvel figyelték a magyarországi eseményeket és végül Újházy kezdeményezésére közbenjártak azért is, hogy Kossuth Lajos elhagyhassa Törökországot és szabadon elutazhasson bárhova. Újházy, aki élete végéig Kossuth megingathatatlan híve maradt, szerette volna, ha a kormányzó is letelepedik az időközben Iowa állam déli határa mentén, a mai Davis City közelében életre hívott magyar településen, amelynek New Buda (Új-Buda) lett a neve.
Tudomásunk szerint Kossuth sosem járt ott, sőt nem is helyeselte, hogy a magyar emigránsok végleg letelepedjenek Amerikában. Ez Újházyt kicsit el is kedvetlenítette, talán ezért sem tudott olyan energiával részt venni a közösségépítő munkában, mint ahogy az szükséges lett volna. Pedig a hely megválasztása szinte tökéletes volt: a környék nagyban emlékeztetetett olyan magyarországi helyekre, ahonnan a telepesek érkeztek.
Hasonlók voltak a domborzati viszonyok, az időjárás sem különbözött túlságosan a Kárpát-medence belső térségeiben uralkodótól. Maga Újházy New Buda postamestereként is tevékenykedett. 1852-ben azonban elköltözött a maga alapította településről. Felesége 1851 októberében elhunyt, ez nagyon megviselte. Új helyet keresett magának, végül Texasban, San Antonioban telepedett le. Ide magával vitte felesége koporsóját is, a farmjának pedig a Sírmező nevet adta.
New Budán egyébként több ismert személyiség is élt. Ők azonban korábban többnyire a közigazgatás területén szereztek tapasztalatokat, nem sokat értettek a földműveléshez és a kemény fizikai munkához sem voltak hozzászokva. A hely lakója volt rövid ideig az eperjesi Kerényi Frigyes (1822–1852) is, akit az irodalomtörténet a három költő – Petőfi, Tompa és Kerényi – vetélkedése kapcsán tart leginkább számon. Ő meglehetősen viszontagságos körülmények között hagyta el hazáját és nagybetegen érkezett meg New Budára, majd elindult Újházyhoz Sírmezőre, de rejtélyes körülmények között meghalt.
Újházy később Lincoln elnök megbízásából két évig Itáliában konzulként szolgált, abban reménykedve, hogy diplomataként valamiképp elősegítheti a magyar ügyet is, de ebben csalódnia kellett, ezért inkább felmentését kérte. 1865-től jóformán ki sem mozdult Sírmezőről. Megtört öregember volt már, sőt az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés híre még inkább elszomorította; Kossuthoz hasonlóan ő is elítélte a lépést.
1870. március 7-én kiballagott felesége sírjához és agyonlőtte magát. 1878-ban a gyermekek a szülők földi maradványait Magyarországra szállíttatták és a budaméri családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. New Buda ma már csak emlék, pontosan nem is tudni, hol terült el.
Megjelent a Magyar7 2021/41.számában.
