2022. december 15., 19:26

Egy felvilágosodás kori költő, aki hárfázni is szokott

A magyar irodalom történetében sajátos helyet foglal el a 200 éve elhunyt Verseghy Ferenc, pálos rendi szerzetes, aki az egyházat is gyakran bíráló írásaival, sőt a francia forradalom eszméinek hatása alatt formálódó gondolataival egyszerre szerzett híveket és ellenségeket, sőt önmagát is életveszélybe sodorta.

Bicentenárium
Verseghy Ferenc (1757-1822)
Fotó: Wikipédia

1757. április 3-án Szolnokon született. Édesapját korán elvesztette, édesanyja hamarosan újra férjhez ment, ami anyagilag is biztonságosabbá tette az életüket. Ennek köszönhetően folytathatta középiskolai tanulmányait, majd a katolikus egyház jóvoltából ingyenesen képezhette tovább magát. Diákként több városban is megfordult, a teológiát Nagyszombatban végezte, ahol közben maga is görög és héber nyelvre tanította társait. Hamarosan doktori címet szerzett, 1784-ben pedig a hittudományok borostyánosa lett.

Nagy hatású prédikációinak messze földre híre ment, sokszor óriási tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassák.

A magyar alapítású pálosok rendje népszerű volt a magyarok körében, és az egyébként is egyházellenes II. József császár már csak emiatt sem tűrhette a létezését és 1786-ban más szerzetesrendekkel együtt betiltotta. Verseghy ekkor tábori káplán lett és hirtelen az orosz-török háborúban találta magát. Itt súlyosan megbetegedett és több mint három évig tartott, amíg Budán – ahová anyja időközben letelepedett és gondját viselte – meggyógyult.

Első versei lábadozása idején jelentek meg (a Magyar Musában, a kassai Magyar Museumban, a komáromi Mindenes gyűjteményben) és ezek felkeltették a jeles kortárs irodalmárok figyelmét. A kor egyik stílusirányzata, a rokokó volt rá nagy hatással, ez kis erotikával is fűszerezte költeményeit, ami persze egy pap esetében nemcsak szokatlan, hanem az egyházi méltóságok körében megdöbbenést is okozott. (Büntetésképpen három hónapot töltött a nagyszombati "papjavító intézetben".) Mindezt azzal is tetézte, hogy a francia felvilágosodás eszméit is népszerűsíteni igyekezett különböző írásaiban. Szorosabb kapcsolatba került azokkal, akiket később a Martinovics-féle összeesküvésben perbe fogtak. Verseghyt is a vádlottak padjára ültették, és nemcsak azért, mert ő fordította magyar nyelvre a francia forradalmi himnusz szövegét, a Marseillaise-t, hanem magyar hazafiságáért és az önkényuralmat bíráló nézeteiért. 1795-ben halálra ítélték, de talán annak „köszönhetően”, hogy a főbűnös is egy pap volt, 9 év várbörtönre változtatták a verdiktet. A birodalom hírhedt tömlöceiben – Kufsteinben, Grazban, Brünnben – raboskodott. 1803. augusztus 28-án szabadult.

A bécsi udvar és a magyar nemesi ellenállás között közvetíteni igyekvő gróf Szapáry János (1757–1815), Szerém vármegye főispánja és Fiume kormányzója pártfogásába vette Verseghyt, elintézte számára, hogy szerény nyugdíjat kapjon, sőt megbízta lánya nevelésével. Később beajánlotta őt József nádorhoz is, akit magyar nyelvre tanított.

Élete utolsó másfél évtizedében már jobbára különböző megbízatásoknak és felkéréseknek tett eleget (és ahogy ma mondanánk: „home office-ban” dolgozott). Az egyetemi nyomda számára korrektúrákat és átdolgozásokat végzett, a Helytartótanács megbízásából pedig nyelvtani kézikönyveket állított össze. A korábban vele szemben ellenségesen viselkedő katolikus egyház felkérésére egy valóban komoly vállalkozásba fogott: görög és latin nyelvtudását kihasználva össze kellett hasonlítania a Szent Biblia katolikus Káldi-féle magyar fordítását az eredeti szövegekkel és javaslatokat tennie az esetleges változtatásokra. Verseghy alapos munkát végzett (ma is példamutatónak tartják szakszerű, latinul írt fordításkritikáját) és végeredményben azt tanácsolta, hogy teljesen újra kell fordítani a szöveget, mert a korrekciók nem elegendőek.

Verseghy a magyar helyesírás megreformálásában is szerepet vállalt, de az a javaslata, hogy azt az élő nyelvhez kell igazítani nem aratott osztatlan sikert. Ma már úgy tűnik, hogy akkori elképzelései sokkal mélyebben érintették az ortográfiát, mint ahogy azt kortársai látták.

Noha verseit több bírálat is érte, a magyar irodalom fejlődésére mégis jelentős hatással volt. Prózát, nyelvészeti és zeneelméleti tanulmányokat is írt, sőt feladatának érezte a magyar nyelvű dráma megteremtését. Régi görögök nyomán készült átdolgozásaival, kortárs színműírók magyarításával ösztönzőleg hatott. Dolgozataiból, könyveiből egy terjedelmes listát lehet összeállítani. Ezek között még egy állatorvosi is akad (Oktatás a marhadögnek megelőzésérül és orvoslásárul…).

A francia felvilágosodás eszméinek magyarországi terjesztése mellett igyekezett a jeles kortárs zeneszerzők – pl. Mozart, Haydn – munkásságát is bemutatni, sőt maga is szívesen muzsikált, olykor énekesként szórakoztatta hallgatóságát és Magyarországon a legelsők egyike volt, akik szépen játszottak a hárfán. Zeneszerzőként is próbára tette képességeit, egy kötetre való megzenésített verset is közreadott.

Utolsó éveit egyre súlyosbodó betegsége keserítette meg. 200 esztendeje, 1822. december 15-én hunyt el Budán.

Termékeny szerző volt
Verseghy Ferenc mellszobra és néhány munkájának címlapja
Fotó:  Wikipédia/ma7
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.