Dunaszerdahelyi prímások és zenészdinasztiák
Van egy elhíresült cseh mondás, amit gyakorta hallhat az ember: „Co Čech, to muzikant”, s ami annak a nagy általánosságban elterjedt meggyőződésnek a kifejezése a csehek körében, hogy a csehek a zene vonatkozásában rendkívül tehetségesek, a zene közel áll a szívükhöz, és a nemzetnek sok-sok tagja játszik valamilyen hangszeren, vagy legalábbis szeret énekelni. De akkor mit mondjunk a romákról? Ja… Például azt, hogy vonóval a kezükben születnek.
Ki ne hallotta volna azt a viccet, mikor vendégszereplésekor Yehudi Menuhin elment egy zenés vendéglőbe, s csak úgy passzióból csatlakozott a cigányzenekarhoz. Két roma muzsikus hallgatta a nagy művész játékát, s megszólal az egyik:
– Te, Láli, hogy ennek micsodá filhallása van... Hát ezs fönt is bazsevál meg lent is bazsevál, egyem a lelkit...!
Mire a másik:
– Bazsevál, bazsevál... De asztalnál meghal...
Valahogy többször is éreztem párhuzamot a roma és a székely büszkeség között, de félretéve mindezt, ami természetesen csak a margóra kívánkozik, hadd fordítsam komolyabbra írásom témáját. Egy érdekes könyvet kaptam a minap kedves ismerősömtől. Témája, én úgy gondolom, nagyon sok embert érdekelhet. Azt is, aki nem „érintett” a témában, és azt is, aki „érintett”. Persze talán ez a „kategorizálás” sem állja meg a helyét, mert ha úgy tetszik, mindenkit érint, vagy érinthet a cigányok zenéje. Ady Endre is szerette a cigányzenét és tisztelte a cigányokat művészetükért. A cigány vonójával, vagy a Dankó című versét említhetném, de megjelent a Nagyváradi Napló 1902. július 16-i számában egy írás, amely (nem bizonyítottan) Adyhoz köthető:
Örömmel írjuk most, hogy a híresztelés a költő haldoklásáról nem felel meg a valóságnak s aki e sötét rémhírt megcáfolja, az a legilletékesebb egyén: maga Dankó Pista.
Dankó a következő táviratot intézte lapunkhoz:
»Haldoklási hírem nem igaz; úgy vagyok, mint voltam.
Dankó.«
Gyógyuljon meg mielőbb a páratlan nótafa. Még örvendetesebb hírt várunk a csengődi pusztáról”
– írta (talán) Ady.
Rövidnek szánt, de kissé hosszúra sikeredett bevezetőm után a lényeg, hogy nemrégen látott napvilágot Ravasz József könyve, a Dunaszerdahelyi prímások és zenészdinasztiák (megjelent a Vámbéry Polgári Társulás gondozásában), amely számos érdekes, talán sokak által nem ismert dolgot, tényt tár az olvasó elé.
Ravasz József költő már több évtizede kutatja a romák múltját és társadalmi helyzetének alakulását, valamint azokat a területeket, ahol a legsikeresebben tudtak érvényesülni. Önmagát romológusnak nevezi, aki viszont nemcsak a cigányság tudományos vizsgálatával foglalkozik, hanem a roma közösségeket érintő kérdések hatékony közvetítésével is minden olyan társadalmi szervezethez, amely e közösségekkel kommunikál, és egyúttal képes e társadalmi szervezetek által megfogalmazott igényeket közvetíteni a lokális cigány közösségek felé, a szakemberek (szociológus, szociálpolitikus, pedagógus, jogász, orvos stb.) mellett közvetítői feladatokat látva el.
Most egy olyan könyvet jelentetett meg, amely a Csallóközben egykor működött, illetve ma is aktív cigányzenészeket és cigányzenekarokat mutatja be. A könyv hátsó borítóján olvasható szövegből idézünk:
Ez a könyv azonban tartalmilag túlmutat a címben jelölt témakörnél, hiszen áttekinti a romák európai vándorlását térben és időben, összefoglalja a cigányság népszokásait és mesterségeit is. A szerző számos érdekes történetet is közreadott, amelyeknek szemtanúja vagy lejegyzője volt. Még a történelemben jártasabb olvasók is valószínűleg meglepődve olvassák például az alábbi megállapításokat:
Sajnos a társadalom gazdasági viszonyainak megváltozása, a korszerűbb eszközök megjelenése nem kedvezett a cigányság életformájának, és talán ennek az eredményeként is elsősorban a zenész cigányok váltak egyfajta elitcsoporttá a romák körében. Erről a szerző a következőket állapítja meg:
A csallóközi cigányzenészekkel kapcsolatban álljon itt még egy idézet a könyvből:
Bihari János nem csak a szerdahelyieknek legenda. Ravasz József azonban azokat a roma muzsikusokat és dinasztiákat kutatta fel, akiknek neve talán nem cseng annyira ismerősen, de akik a Csallóközben a cigányzene terén kitörölhetetlen nyomokat hagytak. Ezenkívül rövid jellemzéssel és egy-egy képpel mutatja be az egykori és a ma is aktív muzsikusokat.
