Dénes Györgyre emlékeztek Dunaszerdahelyen – KÉPEKKEL
2023. szeptember 20-án Dénes György szlovákiai magyar költőre emlékeztek születésének 100. évfordulója alkalmából a Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtárban. Az irodalmi délelőttre a Szabó Gyula Alapiskola IV. évfolyamának diákjai, pedagógusai és az idősotthon lakói látogattak el.
A látogatók a költő családtagjainak körében ismerkedhettek meg Dénes György tevékenységével, gondolataival, és főleg gyermekverseivel. A vendégek személyes történeteikkel, a gyerekek pedig szavalataikkal tarkították az eseményt.
A matinét a helyszűke miatt kétszer egymás után tartották meg, melynek során Iván-Zlatarits Anett röviden ismertette a költő életútját és munkásságát, majd archív audió bejátszások hangzottak el.
Az első a 32 éve hangkazettán napvilágot látott Sétálni ment három kalap című, a szlovákiai magyar költők gyermekverseiből összeállított anyagból a Békakirály című Dénes György-vers megzenésített változata volt. A hanganyag zenéjét jegyző Dusík Gábor nem mellesleg a költő fia, aki a helyszínen is jelen volt. Megtudhattuk, hogy a jubileum kapcsán tervben van egy következő hangzóanyag megjelentetése is, de a közismert zenész és dalszerző egyelőre több információt nem árult el.
Mivel Dénes György nagyon szerette a tréfát, sok humoros történet is elhangzott. A másik archív audió bejátszásról maga a költő szólalt meg, visszaemlékezve a gyerekkorára, a régi nyarakra, ahol Gömörben, Pelsőcön a Sajó partján és a környező dombokon, hegyekben szinte az egész szünidőt a szabadban töltötték, miközben megismerkedtek a helyi flórával és faunával is.
A kisiskolások is aktív részesei voltak az eseménynek, hiszen nemcsak Dénes György gyermekverseit mondták el, de kérdeztek is a költő jelen lévő rokonaitól, továbbá a felmerülő témákhoz kapcsolódva néhányan saját történetüket is elmesélték.
Közülük a legnagyobb érdeklődést és nevetést a Megjöttek az unokák című váltotta ki, nem kevés gyermeki kommentárral fűszerezve, hiszen kiderült, igaz, amit az utolsó versszakban is ír a költő: Szemük ragyog, / arcuk piros, / azt művelik, / ami tilos. A gyerekek elmesélték, hogy a nagyszülők sokkal megengedőbbek és elnézőbbek, mint a szülők, és minden hasonlóképpen zajlik, mint ahogy a versben is: A ruhájuk / ityeg-fityeg, / megjöttek a / fityfirittyek. // Hadonásznak, / kiabálnak, / fittyet hánynak a világnak. (...)
A versek kapcsán a negyedikes iskolások több témát is felvetettek, többek során szóba került a halál kérdése, de kiderült az is, hogy a gyerekek szeretnek olvasni, egy kislány pedig elmesélte, hogy ő bizony nem szeretett, de az első látogatása a könyvtárban olyan benyomást tett rá, hogy azóta szereti a könyvet, és gyakran olvas.
