Csermely Gyula, egy feledésre ítélt dunaszerdahelyi író
1939 május negyedikén mutatták be a magyar mozik a Toprini nász című kémfilmet Jávor Pállal, Tolnay Klárival és Kiss Ferenccel a főszerepben. A film névsorlistáján kisbetűvel tüntetik fel az alapmű szerzőjét, aki alig három hónappal éli túl az év egyik leghangosabb filmsikerét. De ekkor már nem volt ildomos róla beszélni, s már túl a hetvenen, lezárta az életművét, amely főleg regényes kor- és jellemrajzokból áll, s amelyek többnyire folytatásos regényekként jelentek meg a Pesti Hírlap könyvek sorozatában olyan nevek társaságában, mint Agatha Christie, Edgar Wallace vagy Walter Scott. Csermely Gyula neve ma mégis teljesen ismeretlen még szülővárosa, Dunaszerdahely irodalmi köreiben is.
Akkortájt, amikor Csermely Gyula megszületett a kiegyezés előtti évben, Dunaszerdahelyt jelentős részben magyar ajkú zsidók lakták. 1880-ban a város 4 182 lakosából 3 531 magyar, 416 német, 55 szlovák, 2 szerbhorvát és 1 egyéb anyanyelvű, 31 idegen és 134 csecsemő volt számontartva, ebből 2 109 római katolikus, 1 874 zsidó, 120 evangélikus, 78 református és 1 más vallású. S még egy adat, 1930-ban 6 280 lakosából 2 944 magyar és 2 186 zsidó nemzetiségű volt.
Bruck Fülöp és Rozner Anna fia, vagyis a később dallamosabb nevű Csermely Gyulára magyarosított Júdás is zsidó családban született. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban végezte, majd a Budapesti Tudományegyetemen előbb jogi doktorátust, majd 1894-ben ügyvédi diplomát szerzett.
Ügyvédi pályáját a nógrádi Szécsényben kezdte, ahol 1895 és 1899 között dolgozott, s ekkor veszi feleségül Burger Rózát, akivel 1896. április 30-án Budapesten kötött házasságot. Szécsényből az erdélyi Óradnára került, ahol 1912-ig ügyvédkedik. Ekkor felkerülve Budapestre az írás mellett egy ideig még megtartja az ügyvédi praxisát, s azon nem kis számú zsidó közé tartozik ő is, aki részt vesz a nagy háborúban, amelyet századosi rangban harcol végig. Ugye tudjuk, az akkor regnáló magyar honvédelmi miniszter, elsőként a magyar történelemben egy rimaszombati születésű zsidó, Hazai Samu volt.
Hazatérve a háborúból már csak írásból tartja fenn magát, a harmincas években dolgozik a Szatmárnémetiben megjelenő Zsidó Jövő című lapnak, de budapesti főmunkatársa a nagyváradi Vasárnapi Lapoknak is. Írásai főképpen szórakoztató jellegűek, filmforgatókönyveket, regényeket, több tucat ponyvát és színműveket írt, amelyeket nagy részben vidéki színházakban be is mutattak. S mindezek mellett fordít is, főleg kalandregényeket ültet át magyarra, amelyek nagy része az eredeti műveivel együtt a Pesti Hírlap könyvek sorozatban jelentek meg.
A Pesti Hírlap könyvek a Légrády Testvérek (a Légrády testvérek tulajdonában volt a Pesti Hírlap című napilap valamint a nyomda is) kiadásában 1927 és 1942 között megjelent könyvsorozat Márkus Miksa szerkesztésében, amelyben neves hazai és külföldi szerzők bűnügyi, vadnyugati és egyéb kalandregényei jelentek meg hetente, vasárnaponként. 15 év alatt 557 regény (732 kötetben) látott napvilágot. A hosszabb műveket két kötetben, két regényt pedig négy kötetben adtak ki. A több kötetes regények kötetei külön sorszámot kaptak és a részek egymást követő héten jelentek meg. Olyan szerzők jelentek meg magyarul a sorozat jóvoltából, s jutottak el tömegekhez, mint Agatha Christie, Edgar Wallace, Frederick Schiller Faust, P. G. Woodehouse, Walter Scott, de nagyon sok magyar szerzőt is bemutattak, így több kötettel jelentkezett Farkas Imre (ő a szerzője az Iglói diákok című zenés darabnak is, amelyből sikeres film is készült), Forró Pál, Aszlányi Károly, Fodor László, de még az a Kertész Mihály is, aki később a Casablanca című film rendezőjeként tesz szert világhírre. A kötetek a műfajnál a korban megszokott rajzos két szín (fekete és piros) nyomásos puhatáblás borítóval jelentek meg. Alul fekete sávon PESTI HÍRLAP KÖNYVEK felirat. Ára 24, majd 28 fillér. Jellemzően 15x11 cm méretben, eleinte 256 oldal terjedelemben adták ki, később az oldalszám csökkent, míg a második világháborús kritikus papírhiány miatt már csak 80 oldalon jelentek meg.
De Csermely Gyula műveit más kiadók is szívesen látták, több műve jelent meg Debrecenben, Nagyváradon és Brassóban is. Nem voltak ezek a könyvek világmegváltó kísérletek, sokkal inkább regényes korrajzok sok-sok kalanddal és erotikával leöntve.
Így az 1916-ban, még a nagy háború idején megjelent A toprini nász (csak az 1939-es filmnél veszik el a címből a határozott névelő) című, két folytatásban megjelent regényében is, amelyet váratlanul (vagy nem is annyira váratlanul?) felfedez a némafilm is, sőt galántai Balogh Béla filmrendező később előveszi A vörös kérdőjel című regényét is. Érdekes, hogy amikor jó húsz évvel később a hangosfilm is megtalálja a Toprini nászt, már nem Baloghra gondolnak (pedig ő is szép számmal rendez hangosfilmet), hanem az akkor üstökösként berobbanó Tóth Endrére, aki egy év alatt öt filmet rendez (köztük az Öt óra negyven című első magyar krimifilmet és a Semmelweis című életrajzi opust), aki a világháború elől angolosan távozik Angliába, s 1945 után André de Toth néven keresett rendező lesz Hollywoodban.
Nem messze az akkori államhatároktól, a dél-oroszországi Toprin dúsgazdag ura, Toprinszkij gróf szemet vet Szanszka lengyel báró gyönyörű lányára, Riára, és feleségül akarja venni. Az öreg báró, aki nagy lengyel hazafi, attól tart, hogy Toprinszkij leleplezi őt a kormányzó előtt, s rábeszéli leányát a házasságra. Ria megtört szívvel hozza meg az áldozatot apjáért és hazájáért, és kezét nyújtja a grófnak, aki hálából százezer koronát ad át a bárónak lengyel nemzeti célokra. A galíciai Stromburgban kedélyes élet folyik Lindenau tábornok házánál, ahol Corina, a tábornok leánya a házukat látogató tisztek közül Mányai főhadnagyhoz vonzódik.
A főhadnagy fontos megbízást kap. Toprin környékéről kell katonai tervrajzot készítenie, ezért Jan Spatenko néven kertésznek áll a gróf birtokára. A gróf felesége, Ria titkos küldetésben járó orosz tisztnek nézi és beleszeret. A kerti lakban töltött szerelmes éjszaka után nem tud tovább Toprinszkijjal élni, elindítja a válópert.
A gyanakvó gróf erőszakkal összeesketi kertészét Ulkával. Ria szolgálójával. Mányai kalandos úton visszatér Stromburgba, de nem veheti feleségül Corinát, mert már nős, s ráadásul szerelmi viszonyba keveredett egy asszonnyal. Az apa megindítja fia válóperét Ulkával, s levélben kéri Riát, hogy legyen a fia felesége. Az asszony, kiben felébred a gyanú, hogy mindez Toprinszkij csapdája, új hódolójának, Essling hadnagynak nyújtja kezét, s ezzel lehetővé válik Corina és Mányai házassága. Nos, ez az eredeti történet, amely aztán természetesen mindkét filmben változik itt-ott. A némafilm sajnos elveszett, így már sosem tudjuk meg, mik is ezek a kisebb-nagyobb változások. Az 1917-ben bemutatott „néma” változatban Toprinszkij grófot az a Petheő Attila alakítja, aki szerepel a hangosfilm változatban is, de itt már ő a tábornok, vagyis az új változatban ezredes. Riát Mattyasovszky Vilmos esztergomi szolgabíró lánya, Ilona játssza, aki majd szerepel A vörös kérdőjelben is. Ezt a szerepet „örökli meg” 1939-ben Tolnay Klári.
A hangosfilmváltozatban Tóth Endre a kertész szerepét természetesen a kor szívtiprójára, Jávor Pálra bízza, aki egyik filmből lép át a másikba. A szerelmi háromszög másik női érintettje, az ezredes lányának szerepében Ölvedy Zsóka.
A gróf ziccerszerepét Kiss Ferenc, a kor nagy hatalmú színháziélet-ura játssza, akinek később majd az életben is ugyancsak összeakad a bajsza Jávorral. A filmben jelentős szerepet játszik még a Toprinszkij cinkosát adó Lubolin festő szerepében Makláry Zoltán. Tóh Endre megnyeri zeneszerzőnek az akkor még egészen pályakezdő, de már jó pár slágerrel dicsekedhető Fényes Szabolcsot, aki nem is hibázik, megírja a Bevallom, tetszik maga nekem és a Balalajka sír az éjben című örökzöldjeit (előbbit a kor legnagyobb dizőze, Rácz Vali, utóbbit maga Jávor énekli), s ezek szintén hozzájárulnak a film kirobbanó sikeréhez. Egyébként nem Csermely Gyula az egyetlen felvidéki, aki hozzájárul a magyar hangosfilmgyártáshoz. A rendező Gertler Viktor, Bán Frigyes, Zsabka Kálmán és Radványi Gé
za (ő Márai Sándor öccse) mellett sikeres forgatókönyvíróként van jelen a pozsonyi Orbók Attila és a selmecbányai Szitnyai Zoltán is, akik számos forgatókönyvet követnek el, részben a saját műveikből. Orbók Nem válok el! című darabjából már a rendszerváltás után, 1992-ben rendez sikeres tévéjátékot Hajdufy Miklós a főbb szerepekben Máté Gáborral, Tábori Nórával, Bodrogi Gyulával és Kovács Nórával.
Bár az akkor még bizonytalan jövő előtt álló film többször már nem kínálkozik fel Csermely Gyulának, valószínűleg nem bánta, hisz a húszas-harmincas években szakmányban írta filléres történeteit, amelyeknek főhőseiül szívesen választott különcöket.
Így Domonkai Domonky Sebestyén magyar királyi honvédkerületi parancsnokot A jövő század házasságában, aki arról volt nevezetes, hogy Magyarországon, de még a határokon túl is, hogy soha, amióta csak szolgált, egyetlen fillér kincstári pénzt el nem fogadott, lett légyen az fizetés, pótdíj, szálláspénz, lópénz, vagy más néven nevezendő katonai illetmény. Ahogy hőséül választja a Talmudban szereplő Akibár rabbit is, de az általa elmesélt életrajz sokban eltér az eredeti történettől. De írt történelmi regényeket (Három fekete félhold, A sárosi jegenyék, A soknevű kalandor), s érdemes még pár kötetcímet megemlíteni (Román parasztok, Negyvenegy és tizenkilenc, Kölcsönkapott fény, A beszélő ereklye, Napkeleti kaleidoszkóp, A bosszú örvényében, Napkeleti virányokon, Bakunin könyve, Hadgyakorlat és szerelem, Szent Márton rózsafái, Ami két Miatyánk között van, Nász a vérviharban, A kalandkereső, Egy különleges könyvtár). Ezek egyike sem jelent meg ugyan 1945 után, de jó részük antikváriumokban ma is elérhető.
Csermely Gyula nem tört irodalomtörténeti babérokra, sőt már a Toprini nász országos sikerét sem élvezhette, a nevét már csak apró betűkkel írták le.
A közönség előtt a két forgatókönyvíró, Tóth Endre és Mihály István – aki szintén ezzel fejezi be filmes pályáját – neve jelenik meg, ráadásul ekkor már májrákkal a Maros utcai zsidó kórházban fekszik, s pár hónappal a film bemutatója után 73 éves korában meg is hal. Nem éli meg a negyvenes évek borzalmait, amikor már nemcsak a nevét tüntették volna el, hanem valószínűleg őt magát is. Ahogy forgatókönyvírója, Mihály István is koncentrációs táborban fejezte be az életét. Igaz, az azóta eltelt évtizedek sem segítettek nevének az újraélesztésében, pedig legalább ennyit, főleg a szülővárosától megérdemelne.
