Búcsú egy vén vadkörtefától
A magamfajta természetbolond elborzadva látja, hogyan szenved növény és állat ebben a nagy szárazságban.
Fotó:
archívum
Sok fa a leveleinek nagy részét már le is hullajtotta, így próbál meg túlélni, de egész biztosan olyan fák is lesznek, amik jövőre már nem zöldellnek ki újra... Az élet ezért biztosan nem véletlenül sodorta elém Benedek Elek versét, amiből árad a természetszeretet. A költemények közt böngészve egyszer csak ott termett a szemem előtt. Leányosan bevallom, még a szemem is könnybe lábadt, amikor elolvastam. Mert én is tudom, a fákkal lehet beszélgetni...
Ezzel kezdődik: „Elszállott az idő fölöttem./Vén körtefa, búcsúzni jöttem./Virágodat tán sose látom,/Isten veled, öreg barátom,/Legjobb barátom!"
Az írás megjelent a Magyar7 2026/35. számában.
Címkék
