Az örökölt emlékezet súlya
Elif Shafak Az isztambuli fattyú című regénye többrétegű, kulturális és történelmi szempontból érzékeny családregény, amely a török–örmény kapcsolatok/ellentétek traumáit, az identitáskeresést és a generációkon átívelő, öröklődő emlékezet működését vizsgálja.
A regény két család, a San Franciscóban élő amerikai–örmény Cakmakciyan és az Isztambulban élő Kazanci család történetét követi nyomon. Az örmények az 1915-ös népirtás után menekültek Amerikába azután, hogy családtagjaik többségét elveszítették. Azóta is siratják őket, de régi életüket is, az Oszmán Birodalom ellenük elkövetett árulását, az Isztambulban hagyott emlékeiket, vagyonukat, de leginkább lelkük egy jelentős darabját. A Kazanci család tagjai tősgyökeres isztambuliak, és mit sem tudnak, vagy nem akarnak tudni, illetve a hivatalos állásfoglalás alapján tagadják a huszadik század eleji mészárlásokat, nagyszámú népcsoportok kitelepítését, erőltetett menetekben és kegyetlen körülmények között végeztetett munkákban kimúlt emberek sorsát.
Két hasonló korú lány a regény központi alakja. Egyikük, Armanoush Arizonában él, de édesapja a San Franciscó-i Cakmakciyan család sarja, édesanyja, Rose született amerikai. A lány tehát félig örmény, félig amerikai. És mivel szülei elváltak, az anyja azzal bosszulta meg az örmény családot, hogy újra férjhez ment egy Amerikában élő török férfihoz. „...az én nevem Armanoush Cakmakciyan. Egy népirtás túlélőinek leszármazottja vagyok, akik csaknem az összes hozzátartozójukat elveszítették 1915-ben, amikor a barbár törökök lemészárolták őket, de megtanultam letagadni a múltamat, hiszen egy bizonyos Mustafa nevű török nevelt fel.“
A másik lány Asya Kazanci, a címbeli fattyú, egy különc – és ez nem is csoda, hiszen édesanyja is különc, aki teljesen kiválik három idősebb nővére táborából, akik ragaszkodnak az isztambuli hagyományokhoz, a hitükhöz, a családi szokásokhoz. Asyának „nincs” apja, és ez a nagy titok rányomja bélyegét a családra. Ő az anyjával együtt ateista és hagyománytagadó. De ezeket az erkölcsi normákat bőven gyakorolják a nővérek, illetve nagynénik helyettük is. Ráadásul Gülsüm mama és a dédi is velük él a régi családi házban, általuk a nővérek életstílusa támogatást élvez. A család érdekessége, hogy csakis nők alkotják. Négy generáció, és mind, mind nő. A férfiak ugyanis legjobb esetben csak a negyvenegyedik évüket érték meg, némelyek még korábban hunytak el.
A két család sorsa – bár óriási távolságra élnek egymástól – valahol összeér, de ők erről mit sem tudnak. Armanoush, aki élete egyik részét édesanyjával és annak férjével éli Arizonában (Mustafa, a török férj a Kazanci család egyetlen fiúgyermeke, akit azért küldtek fiatalon Amerikába, hogy megóvják a családi átoktól, a korai haláltól), a másik részét pedig San Franciscóban, az édesapja családjánál. Az itt hallott családi legendák nyomán úgy dönt, elutazik Isztambulba, hogy felkutassa gyökereit, egyben dédanyja egykori házát. A Kazanci családot keresi fel a fiuk nevelt lányaként, de bátran elmondja, hogy örmény származású, és hogy a törökök kegyetlensége juttatta őseit koldusbotra. Az idősebb generáció nem hiszi el a történeteket, de Asya, a rebellis kezdetben „csak azért is” módon szimpatizál az örmény vendéggel, végül teljesen azonosul vele. Édesanyja, a szintén örök lázadó, hasonlóképpen érez. Ők elfogadják Armanoush érveit.
A regény központi témája tehát az örmény deportációk és a népirtás, és ezek elhallgatása, valamint az ebből fakadó kollektív és személyes traumák. A két lány története rávilágít a titkok, a sérelmek, a generációról generációra öröklődő minták hatásaira. Jelentős szerepet kap a könyvben a gasztronómia, természetesen az örmény és a török konyha. Az étel itt több a fogyasztási cikknél, és nemcsak azért, mert összekapcsolja a múltat a jelennel, hanem azért, mert gyógyulást is jelent, valamint mágikus erőt is hordoz.
Elif Shafak az első török szerzők egyike, aki nyíltam beszél az örmény genocídiumról. Nagyon érzékletesen, konkrét emberi sorsokon és történeteken keresztül mutatja be a múlt hatását a jelenre. A mű 2006-os megjelenésekor Törökországban hamarosan bestseller lett, mindemellett óriási botrányt is kavart. Az írónőt perbe fogták „a török nép megsértésének” vádjával, mivel nyíltan tárgyalja az örmény genocídiumot, amit pedig a török állam hivatalosan a mai napig nem ismer el.
Elif Shafak: Az isztambuli fattyú, Európa Könyvkiadó Budapest, 2021
