Az írói szabadság és annak értelmezése Felvidéken
Kisebb forradalom zajlott le az utóbbi hetekben a Szlovákiai Magyar Írók Társaságában (SZMÍT). Ennek kiváltó oka az volt, hogy a társaság liberális része attól tart, hogy a szervezet az Orbán-kormány befolyása alá kerül.
A magyar polgári kormány ugyanis a Kárpát-medence kortárs magyar irodalmának nagyobb mértékű támogatása mellett döntött, amivel a másik szekértáborhoz tartozó írók és költők (vagyis ők) nem jutnak majd publikálási és egyéb lehetőséghez. Az is kiütötte náluk a biztosítékot, hogy Hodossy Gyula, az SZMÍT elnöke elvállalta az Előretolt Helyőrség című irodalmi melléklet főszerkesztését. Nehezményezik a tagság értesítése nélkül, Széphalmon aláírt szerződést is. Az i-re a pontot Hodossynak a Gombaszögi Nyári Táborban Demeter Szilárddal, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatójával folytatott diskurzusa tette fel. A vitára egyébként az írótársaság elégedetlenkedő tagjai is meghívást kaptak, de senki sem vállalta a nyilvánosságot. Pár nappal később viszont tizenegyen úgy döntöttek, hogy nem óhajtanak tovább a tagjai maradni az irodalmárokat tömörítő szövetségnek, és kilépnek.
A SZMÍT elnöke szerint szervezetük tagsága politikailag sosem volt egységes, vannak benne baloldali és jobboldali írók, liberálisok és konzervatívok, és ez így is van jól. Amikor húsz évvel ezelőtt vállalta az elnöki posztot, azt gondolta, hogy az irodalomban van egy szegmens, amiben az összes tag megtalálja a maga közös nevezőjét. Ez egészen mostanáig működött is. A helyzet akkor kezdett romlani, amikor a magyarság politikai képviselete is két részre szakadt. Ugyanez a kiválási folyamat évekkel ezelőtt Magyarországon is végbement, amikor az írók egy része megalakította a Szépírók Társaságát. Nálunk ez most történik meg.
Hodossy Gyula úgy érzi, a maga részéről mindent megtett azért, hogy ez a kiválás ne következzen be, de mivel a tagok – politikailag – igencsak eltávolodtak egymástól, ez lett a következmény. Úgy érzi, az ő bűne a kilépők szemszögéből nézve az, hogy odafigyel a rajtuk kívül még az írótársaságban lévő közel száz emberre is, ők is számítanak, az ő érdekeiket is képviselnie kell. Az irodalomban ugyanis letettek valami értéket az asztalra, és ezért megérdemlik a megbecsülést. Szerinte a távozók most leginkább attól tartanak, hogy ha megjelenik az Előretolt Helyőrség című irodalmi melléklet, akkor ott másféle irodalom lesz, mint az övék. Attól tartanak, hogy az övéktől eltérő értékrend több olvasót képes megszólítani.
Az elnök lapunknak azt is elmondta, hogy ha arra kerül a sor, mindenkit, aki írással foglalkozik a Felvidéken – nemcsak az SZMÍT-tagokat –, meg fog kérni, hogy küldje be a munkáit, és ha megütik a mércét, közlik is a műveit. Hozzátette, a publikálási lehetőségeknél sosem volt kizáró ok, ha valaki nem volt a társaság tagja, olyan írókat is rendszeresen díjaznak, akik nem tagok. Egyszerűen azért, mert írtak egy olyan regényt, vagy egy olyan verset, amit a választmány nagyra értékelt.
Hodossy arról is beszélt, hogy negyven éve szervezi az irodalmat, és minden rendszerben, mindenféle kormánytól kérte az irodalom támogatását, még ha magánemberként nem is azonosult a vezetők politikai nézeteivel. Neki az a dolga, hogy a mindenkori politikai hatalommal – Szlovákiában és Magyarországon is – tartsa a kapcsolatot, és próbálja elmondani, hogy a felvidéki magyar irodalmároknak mire van szükségük. Amikor például a Gyurcsány-kormánytól kaptak egy komolyabb támogatást, írói ösztöndíjakat, akkor bezzeg nem tiltakozott senki.
Megtudtuk tőle azt is, hogy a kialakult helyzet miatt, bár nem volna szükséges, valószínűleg szeptemberben összehívják a közgyűlést, hogy rendezzék soraikat. Mint elmondta, máskor is voltak ki- és belépők, mindenkinek megvolt rá a maga oka. Nem mindig a társaság munkájával való elégedetlenség miatt szüntették meg a tagságot. A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának van egy küldetése, ami továbbra is ugyanaz: a jó tollú írókat segíteni író-olvasó találkozók és könyvbemutatók szervezésével, írói ösztöndíjakkal, amire a jövőben nagyobb lehetőségük lesz. Nem titkolta azt sem, hogy a jövőre nézve el kell gondolkodniuk afelől is, hogy lehet megakadályozni a tömeges kilépéseket, hol lehet javítani a kommunikáción, elvégre senki sem tökéletes. Ám amit ez a szervezet elért, az példaértékű, szögezte le Hodossy, aki egyáltalán nem tartja problémának, hogy a PIM-mel szerződést kötött. Annál is inkább, mert ez előnyére válik a szlovákiai magyar íróknak.
Sajnálatosnak tartja, hogy akik most kiváltak, nem szakmai, hanem politikai okok miatt mentek el. Pedig elmondása szerint Orbán Viktorral Széphalmon nem a Fidesz ideológiájáról tartottak eszmecserét, hanem szakmai kérdésekről volt szó. Arról beszélt neki, hogy az íróknak, a felvidéki magyar irodalomnak mire van szüksége. Ilyen szükséglet az alkotói szabadság, az irodalmi ösztöndíj, hogy valóban csak az alkotással tudjanak foglalkozni.
Az írótársaság elnöke nagy gondnak nevezte azt is, hogy a könyvek nem jutnak el az olvasókhoz. Ezen is változtatni kell. Az Előretolt Helyőrség szerinte jó eszköz lesz arra, hogy a magyar irodalom eljusson a szélesebb közönséghez. Emlékeztetett azokra az időkre, amikor jóformán minden lapnak volt irodalmi melléklete. Ebből ismerték meg az emberek a kortárs magyar irodalmat, s szinte mindenki, különösen a fiatalok, gond nélkül fel tudtak sorolni 4-5 kortárs szlovákiai magyar írót. Manapság, sajnos, merőben más a helyzet.
A kilépők egyike Szászi Zoltán költő, író, publicista, aki a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának választmányában is tevékenykedett. Neki – kérésére – írásban küldtük el kérdéseinket.
Miért lépett ki a Szlovákiai Magyar Írók Társaságából és annak választmányából?
Kilépésem oka rendkívül világos. Az ok pedig az, hogy a Szlovákiai Magyar Írók Társasága az utóbbi időben olyan irányba fordult, amelyet nem tudok és nem akarok követni. Joggal kérdezheti, mi ez az irány. Nos az, amelyik hatalmi pozícióból próbál kánont teremteni. Volt már ilyen Rákosi és Aczél elvtársak idején. Hogy a történelem ismétlődne? Akkor inkább szilencium abban a közegben, azt nem szolgálom. Arany is megírta a Walesi bárdokat...
Mi a gond azzal, hogy a magyar kormány nagyobb mértékben akarja támogatni a Kárpát-medencei magyar irodalmat – nem csak a Bethlen Gábor Alapon keresztül –, mint eddig? Demeter Szilárd, a PIM igazgatója sokszínű irodalmat ígért Gombaszögön, mi ebben a kifogásolható?
Támogassa kedve szerint, ebbe nem kívánok beleszólni, a magyar adófizetők joga ezt bírálni vagy dicsérni. Az viszont zavar, ha azt is meg akarják szabni legmagasabb szinten, ki az író s ki nem. Új kánont írni, amibe Esterházy, Kertész, Spiró, Parti Nagy, Závada nem fér bele? Lehet. Az idő és az olvasó dönt! Ha Demeter Szilárd, a PIM igazgatója sokszínű irodalmat ígért Gombaszögön, akkor arra kérem, tegye meg, amit ígért! Nekem személy szerint vele semmi gondom, még a Tokaji Írótáborból ismerem, és nem is értem, miért keverték bele az SZMÍT kilépés kérdéskörébe az igazgató urat. Az ígért sokszínűségre kíváncsi leszek.
Terveznek a többi kilépővel együtt létrehozni egy másik írószövetséget?
Hogy mások mit terveznek, azt nem tudom. Én óvatos vagyok már a szervezetesdivel, ám ha egy politikamentes, tisztán szakmai szempontok szerinti szerveződéstől kapok jelzést, hogy lehet jelentkezni érték és mérték alapján, akkor azt természetesen megfontolom és döntök. Talán lesz ilyen.
