2020. július 6., 13:50

Az ehető nő

Jelen társadalmunk elvárásai az átlagemberre súlyos hatást gyakorolnak, ugyanis minden vágyunk megfelelni a környezetünknek. Megszületünk, felcseperedünk, elvégezzük az iskoláinkat (ki hogyan, mennyit stb.), megfelelő munkát találunk – talán nem azt, amit mindennél jobban szeretnénk csinálni, de valahol dolgozni kell –, családot alapítunk, aztán valamikor meghalunk.

Fotó: Reczai Lilla

Margaret Atwood könyve, Az ehető nő is hasonlóan mutatja be a folyamatokat, amelyeken az embernek át kellene esnie. A kötet a ’60-as években íródott, de a történet szinte kortalannak tekinthető és akár rá tudnánk húzni a kétezres évekre is. Csupán a kisebb részletek tudatják az olvasóval, hogy a történet korában még nem volt számítógép, hanem mindenki írógépen pötyögött, a mobiltelefont sem ismerték még, az emberek inkább a vezetékes telefont használták.

Marian, a húszas éveiben járó fiatal kanadai nő egy piackutató cégnél dolgozik, amely nem éppen álmai munkahelye. A szüleitől már rég elköltözött, az egyik barátnőjével (Ainsley) bérel lakást, aki egyébként Marian teljes ellentéte. A nők elveit és szabadságát tekinti a legfontosabbnak, de a gyermekvállalást, mint a nő életében a legnemesebb feladatot tartja mérvadónak. Kissé ellentmondásos karakter, de amit a fejébe vesz, azt bármilyen úton-módon véghezvisz. Így sikerül teherbe esnie egy számára – majdhogynem – idegen férfitől.

Marian ehhez képest szolid, kompromisszum kész és mindenkivel kedves természet, aki a munkáját is szívvel-lélekkel csinálja. A párja, Peter, kissé unalmas jellem, de jogász, tehát eléggé ,,jó parti”, ha élhetünk ezzel a kifejezéssel. Eleinte a házasság ellen van, de a későbbiekben rájön, hogy idővel  családot kell alapítania és Marian pontosan beleillik az ő fontosnak látszó kis világába. Meg is kéri a kezét.

Marian közben megismerkedik egy Duncan nevű fiúval is, akit semmi más nem érdekel, csak önmaga. Mégis nagy hatással lesz Marianra, aki nem érti vonzalmát a fiúhoz, de később rájön, tőle várja a megoldást minden problémára. Mariant lassan felemésztik a kapcsolatai, már nem is hajlandó minden ételt megenni, amit azelőtt egyébként gond nélkül megtett.

A kötet az élet nagy kérdéseivel foglalkozik: kik vagyunk mi, hova tartunk, milyen céljaink vannak… olyan kérdések, amelyek megfogalmazódnak a főhősben és az olvasóban egyaránt. Mennyire képes a társadalom felemészteni bennünket? Vannak bizonyos elvárások, amelyek jóformán mindenkit irányítanak – valamilyen mértékben. S az ember lassan arra eszmél rá, hogy elfogy, megsemmisül, nem lesz önmaga, hanem olyanná válik, aki nem akar lenni. Ebből vagy idejében kilép és változtat rajta, vagy megadja magát ennek a folyamatnak. Megemészthetővé, ehetővé válik!

A történet pontosan megfogalmazza a kérdéseit és talán megtalálhatja rájuk a válaszokat az olvasó és egyúttal Marian is. A kötet az elején még egyes szám első személyben (E/1) íródik, majd fokozatosan (ahogy Mariant kezdi felemészteni a környezete) vált E/3-ra. A végén pedig a főhős visszatalál önmagához, ezért a történet is visszaáll az E/1-es mesélésre.

Nem egy szokványos kötet, rendkívül lényeges gondolatokkal átszőtt sztori, amelyet talán egyszeri olvasatra nem is érthetünk meg. Margaret Atwood első megjelent regénye, amely bármikor megállja a helyét.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.