Aki az irodalomtudományt lehozta az emberek közé

Fábián Gergő 2019. május 15., 21:06

Czine Mihályról tartott előadást Kassán, a Majel Rovás Központban dr. Máté László annak apropóján, hogy kilencven évvel ezelőtt született az emberarcú irodalomtörténész, aki az irodalmi értékek újszerű bemutatásával emberközelbe hozta a költőket, írókat és alkotásaikat, növelve ezzel az irodalom népszerűségét.

Fotó: Fábián Gergő

A Kassai Polgári Klub szervezésében megvalósult rendezvény kezdetén Palenčár-Csáji Ildikó, a KPK elnöke rámutatott, Czine Mihályt nem kell a kassaiaknak bemutatni, hisz sokszor járt a városban, akár a Kazinczy Napokon, akár más rendezvényeken.

Máté László hangsúlyozta, a magyar kultúra, tudomány bővelkedik rendkívüli egyéniségekben, s ilyen volt a XX. század második felében Czine Mihály irodalomtörténész, aki 90 évvel ezelőtt született és 20 évvel ezelőtt halt meg. Röviden ismertette az életrajzát, majd rámutatott, 1945 után

Czine Mihály volt az első irodalomtörténész, aki kutatni kezdte a magyar kisebbségi irodalmat, amelyet az anyaországi irodalom szerves részének tekintett.

Fő kutatási területe a kisebbségi magyar irodalom mellett a népi írók és Móricz Zsigmond munkássága volt. Életének egyik tragikus momentuma, hogy a „Három T” kultúrpolitika időszakában gerinces helytállása miatt a tiltott kategóriába került, könyveit nem adták ki, írásai nem jelenhettek meg.

Máté László Fotó: Fábián Gergő

Az volt az alapvető elve, hogy miden költővel, íróval, és általában mindenkivel barátságot kell kötni, meg kell ismerni, személyesen meg kell látogatni. Ennek eleget téve munkája során rengeteg helyen járt, sokszor megfordult Erdélyben, a Felvidéken, illetve más elszakított területeken. A kortárs írókkal személyes kapcsolatot tartott, sokszor velük együtt vett részt irodalmi esteken, Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Nagy Lászlóval, Csoóri Sándorral és másokkal – fejtette ki Máté László.

Hihetetlen mennyiségű ismeretanyag volt a birtokában. Sajnos, amikor a legtermékenyebb évei voltak, a 60-as és 70-es években nem jelenhettek meg könyvei, az Akadémián nem hagyták jóvá az előterjesztését, ezt az ismeretanyagot nem tudta ilyen formában átadni”

– monda, hozzátéve, Czine Mihály ehelyett a személyes látogatást választotta, különböző rendezvényekre járt, mondhatni, az irodalmi katedrát áthelyezte könyvtárakba, kultúrotthonokba, szabadtéri fesztiválokra, nyári táborokba, szakszervezeti összejövetelekre.

Képgalériánk:
Fotó: Fábián Gergő

„Olyan intellektuális nyelvet teremtett, amely magában hordozta az élőbeszéd természetességeit. Nem valami kacifántos tudálékosság, hanem az élőbeszéd természetessége” – mondta.

Máté László megjegyezte, a portréírás, portréfestés vagy portrészobrászat különleges műfaj, ott nemcsak a fizikai mivoltot kell megjeleníteni, hanem a belső, lelki lényeget is. Czine Mihálynak pedig rendkívüli tehetsége volt, olyan portrékat írt, hogy megszólította az embereket.

Ahogyan Prométheusz lehozta a tüzet az embereknek, Czine Mihály az irodalomtudományt hozta le az emberek közé, közérthetővé tette. Teljes mértékben ellenezte a tudományoskodást, (...) emberszabású, emberarcú irodalomtudományt művelt”

– hangsúlyozta.

Máté László úgy fogalmazott, Czine Mihály egyéniségéhez hozzátartozott a kiállás ethosza, mindig megtartotta emberi és tudósi gerincességét.

„Sugárzott belőle a jóindulat, tőle még a bírálat is simogatássá enyhült, nem szeretett sebeket ütni, hordani. Ártani nem tudott, a szeretet és a jószívűség fényessége volt tekintetében és hangjában is. Szeretett elbeszélgetni az emberekkel, mindenkit a személyes barátjának tekintett” – mondta, hozzáfűzve, szokása volt, hogy találkozáskor megölelte az embereket, ahogy az is, hogy ha a társaságban gyerekek voltak, azokat a nyakába vette, fölemelte.

Képgalériánk:
Fotó: Fábián Gergő

„Zaklatott kisebbségi sorsunk és a globalizált világ értékvesztései miatt sok bizalmatlanság, előítélet szorult belénk. Életünket mérgezi a gyűlölet, az irigység. Czine Mihály írásai azt sugallják, hogy jobban, bölcsebben, nemesebben kellene élnünk, és tudatosan vállalni nemzeti közösségünket. Nem csak egy családon, egy városi közösségen vagy egy országon belül. Ez a tudatosan és büszkén vállalt közösség az, ami megtartó erő lehet” – mondta.

„Czine Mihály emlékét többek között úgy is tudjuk őrizni, hogy találkozásunk alkalmával öleljük meg egymást. Találkozásunk alkalmával emeljük magasba a gyermekeinket, mert mindenképp igaz, hogy Európa a migrációval szemben vesztésre áll, mindenféle határokkal nem lehet megvédeni Európát és a magyarságot sem, megvédeni csak gyerekekkel lehet” – tette hozzá.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS