Ady és Zilah
Gyönyörű emlékként őrzöm a szívemben kora nyári utamat a Partiumban és Erdélyben. Zilahon is megálltunk és nem hagyhattuk ki a városnézést sem.
A református kollégium előtt ácsorogva hallgattuk, amint idegenvezetőnk elmesélte, ide járt valaha nagy szimbolistánk, Ady Endre is.
Persze, tanultuk is ezt, de egész más látni élőben az épületet, ahol első zsengéit írta, ahol szárba szökkent költősége, és állítólag az Üzenet egykori iskolámba című versét is ez a nevezetes intézmény ihlette.
Még az iskola előkertjében lévő, kissé eldugott mellszobrát is sikerült lefényképeznem. És mit ad isten, minap egy verset is találtam tőle Zilahi ember nótája címmel. „Zilah fölött felhőzik most / Ifjuságom kicsalt vére, / Vörös-fényes a Diák-domb, / Vér hullott a Terbetére, / Régi ember régi vére. / Istenem, csak egyszer lennék / Csókos, ifjú, boldog másik, / Ott a híres Meszes alján / Az utolsó áldomásig, / Olyan boldog, mint a másik.”
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/43. számában.
