2021. november 27., 18:18

A végtelen titkok tudója

Száz éve született Pilinszky János. Száraz adat, évfordulós hírbe való szikár mondat. Akárcsak a költő és műve. „Alvó szegek a jéghideg homokban.” „És elhagyatnak akkor mindenek.” „Torkomban lüktet közeled.” Istenem, micsoda sorok! Szikárak, szíjasak, mind-mind maga a végtelenségig lecsupaszított absztrahálás. Úgy vonatkoztatnak el, hogy közben a legalantasabb matéria, a göröngy válik igazgyönggyé.

Pilinszky János
Fotó: Wikipedia / Eifert János

Azon túl, hogy bármikor azon kapom magam, az Apokrifből mormolok részleteket, sorokat, olykor csak egy-egy gondolatot, néha elmélázok, hol a helye Pilinszkynek az egyetemes költészetben. De bármennyit latolgatok, mindig oda lyukadok ki, hogy ő volt az egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) európai költő. Akiről lepereg a modernitás, az oly divatos progresszió, mert csak a végtelen érdekli.

Akadtak nála többet, a mindenséget markolni képesek, de ezt a mindenséget, az Istent és a teremtményt beleszuszakolni egy tengerparti kavicsba, egy deszkarésbe, egy folyosói villanyégőbe senki sem volt képes.

Ha nagyon erőltetnénk a dolgot, talán Salvatore Quasimodo sorakozhatna mellé, de ez sem lenne igazságos. Quasimodo minimalizmusa egyfajta naturalizmussal párosul, ami Pilinszkynél elképzelhetetlen. Pilinszky úgy tud emelkedett lenni, hogy a porban marad. És mégis, éppen a port rázzuk le magunkról egy-egy Pilinszky-verset olvasva. Ilyenkor szinte felemelkedik az ember. Lefejti magáról a napi szennyet, s olyan katarzist él át, mintha a bibliát olvasná. Vagy egy imát. Vagyis hát több ez annál, de biztosan bonyolultabb.

Pilinszkynél az örök bárány jelenik meg, az árva, kiszolgáltatott ember, az áldozat. Kevesebb ő Istennél, hiszen földi halandó, nem pöröl vele, mint Ady, nem tagadja meg, mint József Attila.

Mindezzel együtt végtelenül leegyszerűsítő és hamis kép azt állítani, hogy Pilinszky vallásos költő. Sokkal több annál. A mindenséget, az abba rejtett titkot kereste, ami talán egyenlő Istennel. Ha valaki látta Istent, akkor az ő volt. Pedig, ugye: „Látja Isten, hogy állok a napon”. Eljátszok a gondolattal: lehet, hogy találkoztak.

Nálunk, magyaroknál 2021 Pilinszky-év volt, és hamarosan elmúlik, kaptam magam a mulasztáson, mert szerettem volna a fenti gondolatokat megosztani azokkal, akik még szeretik a költészetet, és ebben a végtelenül bemocskolt világban még képesek hinni a tisztaság erejében.

De hát nem számít, lehet őrá emlékezni bármikor, hiszen az életműve időtlen. Pilinszky János olyan, mint Homérosz vagy Dante. Ott mardos minket belülről, és nem hagy elalélni.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.