A teának költészete és filozófiája van
Li-yan egy Jünnan tartománybeli, a világtól hegyek által elzárt kicsi faluban, Forráskúton éli gyermekkorát családjával, amelyben A-ba, A-ma a szülők, a testvérek: Első Fivér, Második Fivér és Harmadik fivér, a feleségeik: Első Sógornő, Második Sógornő és Harmadik Sógornő, kicsi húguk pedig ő maga: Leány. Életében egyszer nevezi az édesanyja az igazi nevén, vagyis Li-Yannak.
Lisa See Tealevelek szárnyán című regénye az 1990-es évekkel indul, amikor ezen a vidéken, Kína délnyugati szegletében, Hszisuangbanna prefektúrában, ahol az ország legtöbb etnikai kisebbsége él, és amely az ősi, teraszosan élő teafák hazája, a hagyományaikhoz ragaszkodó népek még mindig azt hiszik, és ez részben a mai napig is érvényes, hogy a soron következő nap kimenetelét az éjjel megálmodott álom dönti el, hogy a földrengés attól van, hogy a föld alatt élő nagy sárkány megrángatja a gyökereket, hogy a holdfogyatkozást egy szellemkutya okozza, aki megeszi a holdat.
„Sosem teszem keresztbe a lábamat felnőttek közelében, a szüleim szavait úgy fogadom, mint a jó orvosságot, és mindig eltakarom a számat, hogy ne látszódjanak a fogaim, ha nevetek vagy mosolygok” – folytatja a serdülő Leány a személyére szóló szabályokkal. Majd elmondja, hogyan avatja be édesanyja a saját gyógyítási tudományába, mivel már elég idősnek tartja rá, hogy leánya is elsajátítsa a bábáskodáshoz és a betegségek elűzéséhez szükséges ismereteket. „Ha bába akarsz lenni, ideje elkezdened tanulni” – hangzik az anyai intelem, bár őt magát senki sem kérdezte – mert ez arrafelé nem szokás –, hogy mi akar lenni. Megdöbbenve szembesül a ténnyel, hogy az ő kultúrájukban az ikrek születése a legnagyobb tabu, mert csak az állatok, démonok és szellemek adhatnak életet egyszerre több utódnak.
Az állatoknál pont az ellentéte az, ami ellenkezik a természettel. Ha egy koca egyetlen kismalacot szül, mindkettőjüket meg kell ölni. Ha egy kutyának egyetlen kölyke születik, azokat is meg kell ölni. A húsukat is tilos elfogyasztani. Az ikrek születése nemcsak az anyának, az apának és a gyermek rokonainak nagy csapás, hanem az egész falunak. Amikor Li-yant először viszi magával az édesanyja egy szülőasszonyhoz segítkezni, éppen ikrek jönnek a világra. A fiatal lány pedig megdöbben, amikor azt látja, hogy a két csecsemőt az apának meg kell ölnie, és az anyával együtt el kell hagyniuk a falut az „emberi selejtek” okozta szégyen miatt. És hogy a szerencsétlenség ne következzen be, soha többé nem térhetnek vissza családjukhoz.
Ez az akhák egyik szigorú szabálya, és ilyenekből nagyon sok van. A férfiak nem dohányozhatnak, a nők pedig nem rághatnak bételt (kúszónövény Ázsiában), amikor átmennek a szellemkapun (bejárat a faluba). A terhes asszonyok nem látogathatnak másik faluba, mert ott elvetélhetnek. Egy nő sose léphet át a férje fölött, amikor az a matracán alszik. Ezek a könnyebben betartható tilalmak, de szépszerével vannak bonyolult, súlyosabb tartalmú tabuk is. Kész csoda, hogy a századforduló táján néhány év leforgása alatt, amikor az ottani tea árának rakétaszerű emelkedése révén ezt a vidéket is eléri a fejlődés (ezalatt a vízvezetéket, a villanyáramot, a televízió, rádió térhódítását is értve, amelyekről azelőtt nem is hallottak, sőt mobiltelefonok, számítógépek jutnak el a hegyek közé), aszfaltozott utak, a bambuszkunyhók helyett téglaházak jelennek meg.
De a hagyományok ápolása nagyrészt továbbra is fennmarad. Li-yan sorsa azzal pecsételődik meg, hogy jó eszű tanuló, és tanítója unszolására a szülei beleegyeznek, hogy továbbtanuljon. Sok nehézség árán próbál helytállni, és amikor házasságon kívüli gyermeke születik, kénytelen szembeszállni törzse ősi hagyományaival. A regényben végigkísérhetjük rögös életútját, amelyet mindvégig a becsületes helytállás jellemez.
A szerző egyik nagy érdeme, hogy megismerteti az olvasóval a tea történetét, feldolgozásának folyamatát, a jó minőségű tea fogyasztásának élvezetét. Rengeteg kutatómunka áll a háttérben, nemcsak a teáról való tudnivalók tekintetében, hanem az akhák életvitelét, szokásait, a felmenőik megbecsülését és a szellemvilág tisztelését illetően is. Megismerhetjük a gondolkodását, bölcsességét az akháknak, akik a saját öregedésük, közelgő haláluk kapcsán az előző kemény szavak helyett azt mondják: Egy nap belőlünk is felmenők lesznek. A puert a teák királynőjeként emlegetik, mert az íze olyan vonzó, mint egy szerelmesét váró ragyogó nő. Egy régi közmondás pedig azt mondja: Egyórányi teázás közben a herceg és a paraszt is ugyanúgy elmélkedik, felkészülve életének feladataira és nehézségeire.
Lisa See: Tealevelek szárnyán, Libri Könyvkiadó, Budapest, 2024
